Szerintetek el tudja venni a kedvét egy szülő a gyerekének egy sport iránt azzal, hogy rossz dolgokat mutat neki, aztán a gyereket hibáztatja ha szerinte "rosszul" csinálja azokat?

Mint mindig, kimentem ma is a jégpályára, és feltűnt egy fiatal srác, aki körül állandóan ott volt az apukája és adta a srácnak a parancsokat (miközben ő ott botladozott), szegény srác meg alig bírta követni: amikor elesett akkor meg a faterja folyamatosan szidta meg mondta a fiúnak hogy dőljön be még jobban, meg ilyenek

Láttam szegényen, hogy totál elege van abból hogy ott van az apukája, és inkább próbált volna velünk hokisokkal gyakorolgatni.

Szerintetek mi az a határ, ami felett már nyomasztó egy szülő jelenléte a gyereke edzésidején? Vagy ennyire kontrolláló vagy arrogáns lehet, hogy nem bízik az edzőkben hogy megtanítsák a gyerekét?

Sejtem hogy mindez a jóindulatra meg szülői büszkeségre alapul, de kicsit túl soknak tűnt