A magyar utánpótlás?

„Kisgyerekként minden futballt szerető kisfiú profi labdarúgó akar lenni. A bírók is futballisták akartak lenni, de nem voltak elég jók ahhoz, hogy profik legyenek. Én sem voltam másként. Arról álmodoztam, hogy egynap Bajnokok, Európa Ligáját nyerek. 5 évesen kezdtem el futballozni úgymond, de már ekkor se a pénz motivált, én a híres Milan labdarúgója akartam lenni. Ez volt minden vágyam. Amikor 7 évesen bekerültem az iskolába, elkezdtem a kis falusi csapatban játszani. Vittek tornákra, de alig kaptam játéklehetőséget. Az egyik alkalommal a nagypapám is megnézte a meccsünket. Ő sem értette, hogy miért nem játszok, csak ülök a padon. Az utolsó percekre aztán 26:0-nál beálltam : pár támadásból sikerült két gólt szereznem, így 26:2 lett a végeredmény. Tudom nagyon kikaptunk, de nekem ez volt a nagy pályafutásom egyik legszebb napja. A nagypapám látta, ahogy gólt lövök. Nekem ez mindennél többet ért. Az ő hatására kezdtem el futballozni. Hihetetlen, de 8 éves koromban az NB1 egyik utánpótlás csapatához kerülhettem volna, próbajátékon voltam azonban sajnos nem jött össze a transzfer. Emlékszem, hogy az első edzésen nagyon jól éreztem magam, és éreztem jól megy a játék, azonban nem tudtam az NB1-es csapat utánpótlására (Nem szeretném megnevezi, hogy melyik csapat) kerülni. A szüleim sajnos sosem támogattak semmiben, így ebben sem. Nem engedték, hogy a csapat játékosa legyek, nem vállalták, hogy engem felvisznek a faluból kocsival az NB1-es csapat edzőközpontjára. 8 évesen nem ismertem a nagy várost, így sajnos nem tudtam volna eljutni egyedül az edzésekre. Hab a tortán, hogy a csapatnál megmondták : „Itt az játszik a meccseken, akiknek a szülei fizetnek. A tehetség csak másodlagos”. A történtek után nagyon összetörtem. Ezek után a labdára nem néztem, soha többé nem akartam egy csapatban sem futballozni. Teltek múltak az évek, és sajnos a dolgok rossz irányba haladtak. A nagypapám meghalt, a szüleim pedig naphosszat veszekedtek, verekedtek mint a cigányok. Depressziós lettem.. Egy dologba tudtam menekülni. Igen. A futballba. 14 évesen, újra elkezdtem focizni, találtam egy csapatot. Keményebben edzettem mint valaha, minden magamtól telhetőt beleadtam az edzéseken, ott voltam a téli hidegben és nyári melegben is. Azonban a dolgok a legkevesebbszer alakulnak úgy, ahogy azt eltervezzük. Az egyik nap lejött egy srác az edzésre. Nagyon gyengén játszott, még én is megtáncoltattam, de a csapat egyből leigazolta. Mint kiderült, az édesapja pár nappal azelőtt, hogy a srác lejött az edzésre, tárgyalt a csapat tulajdonosával és vezetőedzőjével. Ekkor tört bennem minden össze, nem mentem többet az edzésre. Nem kaptam ettől a csapattól sem szerződést, pedig volt úgy hogy az egész csapat a gólomat csodálta. Nagyon sajnálom, és nehéz elfogadni, hogy nem te leszel a következő Cristiano Ronaldo”.