Miért veszem aszt komolyan, amit mondanak nekem? ( focival kapcsolatos)

Szeretek focizni..de nem az itt a lényeg, hanem az, hogy egy éve más suliba járok ahol játszottam nagyon sokszor focit de mindig amikor játszodtam nem passzolták nálam a labdát, nem biztak bennem, ha egy párszor nem jött össze valami csel, akkor leszidtak, és mindig mondták nekem hogy én nem vagyok képes megtanulni eszt a játékot, hogy soha sem leszek jó, aszt mondták hogy nincs tehetségem ehez a játékhoz, és sosem lehetek olyan mint ök...én párszor aszt mondtam "nem érdekel amit mondanak és én tobbet nem játszok velűk", de ez nem sikerűlt sosem, mert nagyon szeretem a focit...és most is imádom eszt a játékot, akármennyit gyakorlok mindig az van a fejemben amit mondtak és nem tudok tovább fejlödni, nem tudok megszabadulni véglegesen ettöl a gondolattol...van amikor feldolgozom eszt és elfelejtem aszt amit mondtak (ugymondva nem ismerem el aszt amit ök mondtak), de ez kevés idöt tart. Én egy fotbalista akarok lenni, de mindig ez van a fejemben, amit a suliban mondtak nekem. Az az álmom, hogy a világ legjobb középhátvédje legyek, de akármennyit gyakorlok ezek a negativ gondolatok járnak a fejemben, már kezdem utálni azokat akik tudnak és én nem..ez tudod milyen rossz érzés? :( És ha valamilyen jó trűkkoket is, ha látom, megakarom tanulni, nem tudom mert ez a negativum jár a fejemben...:( és önbizalmam sincs amikor játszok, mert ezek a gondolatok járnak a fejemben, a kicsik ellen meg merek, azok ellen van önbizalmam játszani, hijába ott vannak azok akik leszidtak, szarnak vesznek. Mér próbáltam meditálni is de nem megy. És csak kicsik ellen merek játszani, akárki legyen aki nagy azok ellen nem merek.