Az uruguayi másodosztályú CD Maldonado hogyan működik? Valami játékosközvetítő?

Na akkor ez egy kicsit hosszú lesz.

Először is tisztázzunk néhány dolgot. Egy játékos általában vagy saját magát menedzseli, vagy a családjából vállalja valaki, illetve legtöbbször egy profi ügynök/ügynökség áll mögötte. Ez egy szolgáltatás, amiért a játékos fizet, és a játékos után az ügynök/ügynökség mindig kap pénzt, záradéktól függően. Aztán van egy másik tészta, a third-party ownership, azaz egy harmadik fél által birtokolt jog/igény. Ez azt jelenti hogy ez a bizonyos third party (általában szintén egy ügynökség) bizonyos százalékban birtokolja a játékosok (ritkán menedzserek) jogait, fizeti a költségeit, de jóformán azt csinál velük amit akar. Ebbe a játékosok kezdetben azért mennek bele mert az ilyen ügynökségeknek nagyon kiterjedt kapcsolathálózata van, és segíthet nekik kitörni szegényebb régiókból és magából a szegénységből is. Nem is Európában, hanem főleg Dél-Amerikában elterjedt ez.

Akkor jött ez be a köztudatba amikor 2006-ban Tevez és Mascherano a West Ham londoni csapatába igazolt Dél-Amerikából, ilyen ügynökségen keresztül. Sokan megtámadták mert ez tulajdonképpen a saját nevelés és az akadémiai rendszer ellensége (és egyébként hosszú távon ez vezetett az angol foci bukásához, mind klub- mind válogatott szinten). Utána is voltak más híresebb példák erre, Anderson, Jo, Ramires. Persze nem csak Dél-Amerikában megy ez, Mexikóban is eléggé elterjedt, illetve Portugáliában. Ugyanis az ilyen ügynökségek elsőszámú partnerei általában portugál klubok, akik a saját nevelés mellett folyamatos feltöltik a játékosbázisukat dél-amerikaiakkal, jóformán aprópénzért. Ott (Portugáliában) például a GestiFute nevű cég uralja nagyrészt a piacot, persze vannak kisebb cégek is - gyakran alapítványként bejegyezve (pl. Benfica Stars Fund).

Egyébként próbálták is már törvénnyel illegálissá tenni a third-party cégeket Európában. 2015 áprilisában fellépett ellene az UEFA és a FIFPro is, majd meg is született egy törvény ami megtiltotta az UEFA alá (tehát minden európai) tartozó csapatoknak hogy szerződést kössenek olyan klubbal vagy játékossal aki ilyen céggel áll kapcsolatban. Megpróbálták ezt fellebbezni 2015 nyarán, de azt elutasította a belga bíróság. Szóval most ez a helyzet, persze a valóságban még mindig vannak cégek akik vígan működnek.

Na és akkor a "legnagyobbak", a Doyen Sports. Az egész sztori úgy indult hogy van egy Bee Taechaubol nevű thaiföldi üzletember. Ő kb. másfél éve mondja hogy meg szeretné venni az AC Milan csapatának egy jó részét, az máig sem tisztázott hogy pontosan 49 vagy 51 százalékot (hatalmas különbség ugye). Sokszor tárgyaltak azóta, de igazából eredményre sosem jutottak. A szurkolók többsége támogatta ezt mert Bee nagy profitot ígért, neves játékosokat, BL indulást, és végül azt hogy a Milan újra európai top csapat lesz. Na igen ám, de volt egy tweet. A Forbes (a világ és az USA egyik vezető gazdasági médiuma) rakott ki egy kimutatást Bee vagyonáról, és kiderült hogy valójában a klub 2-3%-át tudná megvenni a vagyonából kb (nem tudom fejből most pontosan). 2 lehetőség volt ezután, Bee vagy kamuvevő, vagy stróman (ez azt jelenti hogy egy háttérfigura őt helyezi a nyilvánosság elé, így "az ő fejét veszik le", ha valami gond adódik. ilyen volt például Zuschlag az MSZP-ben 2006 után, de ez már nagyon off:D). A stróman lehetőségét azért lehetett kizárni, mert aki a Milanhoz hasonló topklubot akar venni, az pontosan tudja hogy egy klubot vezetni nagyon veszteséges. Ez alól manapság 3 csapat (Barca, Real, Man Utd) kivétel, de ez is off igazából. Szóval aki topklubot vesz az nem elsősorban vagyont szeretne építeni, hanem presztízst és kapcsolati tőkét szeretne. Na ha valaki strómant használ, az nem kapja meg egyiket sem. És aki ennyi pénz tud befektetni, az nem olyan hülye, hogy ezt ne látná. Aztán idővel persze lelepleződött hogy Bee-t hátulról megtámogatja egy cég, ami nem más mint a Doyen Sports. Mindjárt belemegyek a részletekbe a tevékenységükkel kapcsolatban, de annyit azért még hozzáteszek hogy isteni szerencséje van minden Milan szurkolónak hogy Bee végül úgy néz ki eláll az üzlettől, mert ha az megtörténik akkor a következő 20 évre lemondhatnak minden hosszútávú célról és csapatépítésről, még akkor is ha lesz esetleg 1-2 kiemelkedő évük.

Szóval ahogy írtam, a Doyen is egy ilyen third-party cég. Rengeteg nagy játékosuk van (csak néhány név Negredo, Morata, Barbosa, Falcao, Mangala, Kondogbia, Rojo és még maga Diego Simeone is!!) de a feltörekvő dél-amerikai tehetségek (főleg brazilok ugye) szálai is 90 százalékban hozzájuk futnak. Van is egy gyarmatcsapatuk Portugáliában: a Porto. Érted, a Porto!!, aki az múltját tekintve az európai labdarúgás legnagyobbjai között van és aki folyamatos esélyes BL szereplésre, és Portugália egyik legjobb csapata. De sokat szív ezzel a Sporting Lisbon, és sok más portugál és brazil kisebb csapat is mert a játékosok utáni pénz nagy része nem az eladó klubé, hanem a Doyeneseké lesz. A Porto azért nagyon jó terep ezeknek mert itt nem számítanak idegenlégiósnak a brazilok, így annyit vihetnek ide és adhatnak tovább amennyit csak akarnak. A Porto persze nem de jure a tulajdonuk, csak gyakorlatilag durva az összefonódás. Van is futóban egy per amúgy, Marcos Rojo most nyáron igazolt Manchesterbe a Sportingtól és a Vörös Ördögök nem igazán akarják kifizetni ezeket a Doyeneseket a törvényre hivatkozva, de ők meg válaszul beperelték őket. Nem tudom hogy áll most az ügy, nem nagyon hallani ezekről a dolgokról a médiában. Szóval ez a portugál liga. De sokkal durvább lépés lenne ha egy gigacsapatot, egy világszinten még mindig jól menő brandet tudnának megvenni (ez ugye a Milan) és egyből itt játszatni az új felfedezettjeiket, ezzel megtámogatva a saját üzletüket. A gond ezzel az egyrészt hogyha ezek egyszer továbbadják a klubot akkor egy gazdasági csődtömeget hagynak maguk mögött (hiszen legkisebb befektetéssel számolnak) másrészt a bizniszük lényege hogy az ilyen feltörekvő tehetségeket a lehető leghamarabb továbbadják, minél jobb pénzért. Tegyük fel van egy fiatal portugál játékos a portugál ligában aki felhívja magára ebben a szezonban a figyelmet (mint idén Ruben Neves vagy Renato Sanches, őket amúgy nem a Doyen menedzseli, csak jó példák erre) és bejelentkeznek érte az európai top csapatok. Persze a mai világban könnyen eljutunk oda mint Renato Sanchesnél, hogy 18 éves és a United 80 milliót kínálna érte. Összehasonlításképp Messi mostani piaci értéke 120 millió..remélem érted hogy mire akarok kilyukadni. A Doyenesek csak akkor nem adják őket tovább, ha egy fél vagy egész szezon múlva még nagyobb profitot remélhetnek. Gusztustalan banda.