Hogy lehet az hogy sorsdöntő meccsen megint jött a szokásos magyar betegség?

Nagyon szépen játszott a magyar csapat, a győzelem szaga szinte a levegőben volt, uraltuk a pályát, szépen védekeztünk, de ezeknek az északír patkányoknak épp a legvégén lett szerencséjük...

A csoportelsőket szorongattuk meg, emberek! Erre büszkének kéne lenni.

Én abban a pillanatban tudtam hogy ez x lesz amikor a Vanczákot behozták. Hülyén megfogalmazva, de az univerzum törvénye, hogy az ilyen csapat, amelyik rúg egy gólt és utána ráül, az nem nyer.

Egy 10 emberre fogyatkozott, és emiatt egy kicsit morálisan megzuhant csapat ellen nem állítunk be védő játékosokat, hanem kihasználjuk az emberelőnyt és meghajtjuk őket.

Puskás Ferenc mondott egy olyat még nagyon régen, ami mára kiveszett a magyar futball filozófiából.

"Mindegy hány gólt kapunk, a végén eggyel többet rúgunk."

Azonban, ennek a csapatnak már van valami kis tartása. Itt azt értem, hogy hosszú hosszú ideje úgy megyünk neki a végjátéknak hogy nem azon megy a matek, hogy ha a román csapat repülőszerencsétlenségben odaveszik, az északír csapat feloszlatja önmagát, akkor talán, de csak talán meg lehet a pótselejtező. Ha nem jutunk ki a pótselejtezőből, akkor megint csak hosszú idő óta, de legalább mondhatják azt hogy tettünk valamit az ügy érdekében, nem csak mismásoltunk.

Meg még hozzátennék annyit, hogy itt egy újabb hungarikumot láthattunk. Tehát a 90.perc és az ír gól között a magyar csapat egy ember és gólhátrányban lévő csapat ellen átállt antifocira. Az írek meg ezt észrevették és nincs vesztenivalónk alapon 10 emberrel, illetve csak kilenccel, elkezdtek rohamot indítani.

A kiállítás az mindig megzavar egy csapatot. Borul a hadrend és pár perc erejéig nem tudják mi legyen. Ennek a megfogyatkozott csapatnak egy gólt még be kellett volna rámolni.

Szarok vagyunk fociban, ennyi. Ez nem betegség. Tudom, ez a válaszom 0%- os lesz de nem izgat. Ideje lenne ezt belátni. Jönnek minden meccs után a csapattól a szerecsen mosdató nyilatkozatok, ahol jönnek azzal, hogy ha jobban játszunk akkor nyerünk, meg ha néhány lövésünk be megy a kapuba akkor az gòl, de unalmas már ez. Eredményt akarnánk már látni de az jó darabif nem lesz.

Pl. Vanuatu válogatottja egy gyenge csapat , ám gyanítom hogy ott nem megy a paraszt vagìtás és nem pumpálják a fociba a pénzt ùgy mintha egy kùtba öntenék. Bezzeg nálunk ez megy.

"Nagyon szépen játszott a magyar csapat, a győzelem szaga szinte a levegőben volt, uraltuk a pályát, szépen védekeztünk, de ezeknek az északír patkányoknak épp a legvégén lett szerencséjük... "

Ezt az elfogult választ szeretem. Miért patkányok az ellefél ? Mert ők játszottak 90 percet, mi meg leálltunk a 76.-ban, mert úgyis kihúzzzuk ?????

Ezért ilyen a magyar foci. A mentalitás miatt. Mi k*1rva jók voltunk, felszántottuk a pályát, csak az utolsó percben kaptunk ki a patkányok miatt sorban 100-szor.

Inkább azt mondanám, amilyen a játék, olyan az eredmény.

Támadófociról volt szó, erre az egész első félidőben megint a bunkerállásból ívelgettük a teljesen formán kívüli Szalai felé a labdát, aki persze nem tudott vele kezdeni semmit, a másodikban legalább Kalmár meg tudta azt tartani, és volt egy minimális - de még mindig elképzelés nélküli - előrejátékunk.

Meg lehet kövezni, de a szintén eredménytelen Koeman-korszakban legalább játéka volt a csapatnak. Igaz, a védelme meg gyengébb volt.

Mi volna, ha nem csak a védelem lenne jó, hanem még passzolni is tudnának egymáshoz a játékosok a középpályán? Esetleg csak nem megnyernénk az ilyen (meg a Románia elleni hazai) meccseket?