Szerintetek mit tegyek?

Sziasztok!

Februárban lettem 14 éves, és ismét lenne kedvem focizni, de:

Ahol most lakunk (Tápiószele), itt jártam kb. 3-4 évet edzésekre, kb. fél év volt (minden meccsen kezdő voltam, mindet végigjátszottam) amikor meccsre is jártam, majd a kedves edző b*szta megkérdezni, hogy még játszhatok-e (U13 csapat volt, és a tavaszi szezon elején lettem 13), ezért át akart rakni U15-be ami nekem mindig is mumus volt, mert idősebbek, jobban játszanak, alig ismerem őket én meg alacsony, kis nyomorék voltam, tehát úgy voltam vele tavasszal, hogy itthon maradok. Majd szóltak a haverok, hogy keres az edző (az U13-as), gondoltam még is csak megérdeklődte, hogy játszhatok-e, és valószínűleg játszhattam volna. DE mivel elég erős mentális problémáim vannak (önbizalomhiány, gyakran tudatosan magamnak csinálom a rosszat, ok nélkül), ezért sz*rtam rá, és nem mentem vissza. Ráadásul mindenki ismer, tudja, hogy mi volt, ezért ide nem nagy kedvvel jönnék vissza. Elméletileg ősszel Ceglédre fogok járni iskolába, és pár barátom (2) is valószínűleg oda fog jönni, és az ő ötletük volt, hogy oda fognak járni focizni. Valószínűleg nem egy helyre kerülnénk, mert ők ősszel már 16 évesek lesznek (én maradok 14). Ezzel pedig az a bajom, hogy senkit nem ismerek, ez még nem lenne nagy baj, de az már nagyobb, hogy ők valószínűleg ismerik egymást, tehát így még nehezebb lenne beilleszkednem. Illetve, ha esetleg mégis, azokkal a barátokkal kerülnék egy csapatba, az se lenne valami jó (megfelelési kényszer van bennem feléjük).

Most jön a legrosszabb dolog, ami mindenhol SZ*R lenne!

A "stresszelésem"! Míg itt 'szelén, a csapat és az edző felé nem volt bennem félelem, mert tudtam, hogy nem-nagyon b*sznak le, ha valamit elrontok, a közönség-nézők felé annál inkább! Meccsen nem tudok (tudtam) normálisan játszani, mert annyira zavart a közönség! Ráadásul most ha ehhez hozzá jönne az, hogy a csapatot és az edzőt sem ismerem, akkor aztán jó lesz!

Valaki esetleg mondani valamit, adna tanácsot azt megköszönném!

Pszichológuson én is és édesanyám is gondolkozunk, mert ha a szórakozásról/hobbiról így vélekezem, hogy fogok majd a kicsit komolyabb dolgokról?!

Köszönöm.