Veletek történt már olyan, hogy úgymond átpártoltatok egy másik csapathoz? Ha nem, megvetitek az ilyesmit?

Tudom, hogy nem az élet nagy problémája, meg, hogy irigyeltek a gondjaimért, de nekem ez nagyon nagy lelki gyötrelmet okoz, és egy kis „igazolást” szeretnék.

Aki ezeket a sorokat, felhúzott szemöldökkel, meghökkenve olvassa, az kérem, ne szóljon semmit, tudom, hogy durva esetnek tűnhetek, aki nem érti, az nem is értheti, épp ezért leginkább a hozzám hasonló fanatikusok véleménye érdekelne.

Szóval az van, hogy drukkolok egy csapatnak néhány éve, azonban időközben megkedveltem egy másik csapatot is. Amolyan kétcsapatos szurkoló voltam, de mindig tudtam, hogy melyik igazán az enyém.

Nos, ez a kedvelés egyszer csak átcsapott szeretettbe, és bár mindig azt hangoztattam, mert azt is éreztem, hogy örökké az első csapatom lesz a favorit, most úgy érzem, akaratom ellenére átvette a hatalmat felettem a második csapatom.

Az érdekessége a dolognak pedig az, hogy a nagy lángolás az első csapat iránt azokra az időkre tehető, amikor bénák voltunk, de egy nagyon nyomorult, meggyötört csapatot kell elképzelni.

Aztán idén történt egy nagy áttörés, és még mindig alig hiszem el, de bajnokok lettünk. Mindig azt képzeltem, hogy felülmúlhatatlan érzés lesz majd, mégis, valamiért ez a hatalmas katarzis elmaradt...

Mialatt az első csapatom szenvedett a másik mindent megnyert amit meglehetett, nem csak a hazáját, de egész Európát meghódította. Aztán idén történt valami, az okokat most nem akarom boncolgatni, de egyszer csak nem jöttek össze a dolgaink. A szép időkben mindig csodáltam őket, az ő focijuk jelentette nekem a tökéletességet, örültem a sikereiknek nagyon, de az első csapatom iránti szenvedélyemhez képest a második csak egyfajta ragtapasz volt meg bálványimádat.

Idén ez megváltozott. Aztán most, amikor nem nyertünk semmi, észre vettem,hogy sokkal jobban bosszant a második csapatom vesztesége, mint amennyire az első sikereinek örülök...hogy sokkal többet foglalkozom a másodikkal, mint az elsővel, sokkal több érzelmet szabadít fel bennem a második, mint az első.

Egyszóval felcserélődtek a szerepeik az életemben.

Nagyon szégyellem magam miatta, saját magam előtt is, de nem tudok mit tenni az érzéseimmel. Olyan ez mint amikor szerelemből csalod meg a házastársadat. Még ha az adott klub nem is fog ajtót csapkodni miattam, azért én egy hűtlen szemétládának érzem magam.

Másfelől viszont jó érzés ezt a csapatot tekinteni elsőszámúnak, mert amíg az elsőelső csapatomnak láttam/látom a hibáit, addig ez a klub szinte makulálatlannak tűnik, és már akkor is annak tűnt, amikor nem szerettem őket ennyire. Úgy érzem itt tényleg vannak olyan dolgok, mint hagyomány, összetartozás, tisztelet, értékrend, csapategység, filozófia, totális foci, és ezt mást csapatoknál (többek között az én elsőmnél nagyon nem...) tapasztalom.

Szóval, az ítélet? Bűnös lennék? Divatdrukker? Nálatok megvetendő az ilyesmi, vagy én csinálok belőle túl nagy ügyet?