Miért beteg a magyar futball?

Egyszerű a válasz: Kis pénz, kis foci.

Itt a gond. A kluboknak nincs elég pénzük jobb játékosokra és edzőkre. Ha minden évben az Augusztus 20. -i tűzijátékra fordított pénz 1/3 -ával támogatnák az MLSZ -t pár éven belül egy kicsit fellendülne a magyar foci.

Persze gondolni kell a jövőra is, ezért kéne pár színvonalas futbaliskola. És persze a játékosokat a teljesítményük alapján fizetni. Tuti hogy fellendülne a magyar foci.

Kéne pár tehetséges játékos aki színt hozna a magyar fociba már ha ezt annak lehet nevezni. Sok tehetség van akik esélyt sem kapnak. Több időt kéne fordítani a tehetségek felkutatására.

Véleményem szerint ezzel lehetne javítani a magyar "focin".

Egyetertek az elottem szoloval (penz, utanpotlas, stb), de kiegeszitenem nehany dologgal: egyreszt Magyarorszagon az edzesmodszerek finoman szolva is elavultak. Bar lassacskan kezdenek itt is uj szelek fujni vegre, de meg nem az igazi. A korabbi evtizedekben a labdakezeles es taktikai oktatas mellett (amelyeknek szinten megvolt a maga khm-khm szinvonala) jobbara hosszutavfutast eroltettek a futballistakra, ami egy-ket even belul rossz iranyba nevelte egy tizeneves fiu szervezetet, izomzatat es ez behozhatatlan hatrannyal jart akkor is, ha aztan hamar elkerult korszerubb edzesmodszerekkel dolgozo orszagok bajnoksagaiba is. A modern labdarugasban elengedhetetlen a lobbanekonysag, a gyors ritmusvaltas, es mi ebben rosszak vagyunk. Tudunk futni, de monotonon, es ez nagyon keves.

Masreszt -es ez mar inkabb kozvetett ok- hazankban a focinak nincsen propagandaja, sem sportolasi, sem mint nezo, szorakoztatasi teren sem. Nem osztokelik a gyerekeket nemhogy a labdarugasra, de napjainkra mar lenyegeben semmifele testmozgasra sem. Ha valamifele szandek meg is volna a gyerekben, hamar eloli a szulok idohianya es/vagy nemtorodomsege, a sportolasi lehetosegek szukossege (iskolaban is!). Raadasul nezok, szurkolok hianyaban igencsak nehez kedvvel, odaadassal jatszani...

Es akkor itt terjunk vissza a sportolasi lehetosegekre: futballpalyakra van szukseg, anelkul nem megy. Amig benzinkutak, aruhazak, lakoparkok epulnek a focipalyak helyere, es nem potoljak azokat, addig nem varhato el, hogy jo labdarugasunk legyen. Ez egy olyan jatek, amit brazil tengerpart ide, olasz sikator oda, nem lehet a grundon megtanulni. Egy-egy mozdulat persze elsajatithato barhol, dekazni is meg lehet tanulni a hatso kertben, de ez csak labdazgatas. Maga a futball, amire olyannyira ahitozunk, ennel sokkal komolyabb dolog. Hely kell neki, marpedig most ez, mint az egyik legalapabb tenyezo, hianyzik.

Udv.

tavalyelőtt házinak kaptuk nyelvtanból a glosszaírást. én ezt írtam :

Miért beteg a magyar futball?

Az utóbbi időben jelentősen visszaesett a magyar futball, olyannyira, hogy a „jelentősen” nem tükrözi híven a jelenlegi állapotot.

Hogy miért nem? Mert manapság olyan csapatokat sem tudunk lefocizni, akikről korábban nem is hallottunk. Miközben egész Európában és a volt szocialista országokban is szárnyal a labdarúgás, addig a magyar foci haldoklik.

Az úgynevezett „szuperrangadók” 2-3000 néző előtt zajlanak. De mit kapnak a nézők egy jegy áráért? Élvezhetetlen, unalmas, eltunyult játékot. No és kék-zöld foltokat, ha az ember az Üllői úton netalántán az idegenbeli drukkerek körébe tartozik. Mert az Albert Flórián Stadionban nincs menekvés. NBI vagy NBII? Egykutya. Repülő székek, petárdák, fejeken koppanó vasrudak, vesénrúgott emberek és pofázó, nagyképű, öntelt játékosok. No de mire ez a felfuvalkodottság? Ezt még maguk a focisták se tudják. Mert focizni nem tudnak.

Azért mert némelyikük eltalálja a labdát, és átíveli a pálya fölött, de 3-4 folyamatos passzra már képtelenek, az nem futball.

Vagy nézzük meg a válogatottat. Várhídi ide, Lothar Matthaus oda, kikapni mindenki tud. Még az is, aki életében nem látott futball-labdát.

És itt a gond. Szórjuk a pénzt, mert Várhídit és társait pénzügyileg támogatni kell persze, de hogy mire fel, azt maguk se tudják. A sarki boltos is lehetne szövetségi kapitány, vele is meg tudnánk veretni magunkat Málta és társai ellen.

De hiába okoskodik minden kis- és nagyágyú: eredmény az nincs.

Egyet tehetünk csak: Visszasírjuk Puskás Öcsit és a londoni 6:3-at. Boldog lehet, aki látta még Öcsi bácsit és a híres bal lábát.

Egy kérdés maradt csupán megválaszolatlanul: Miért beteg a magyar futball? Reméljük, hogy a 2050-es VB-kvalifikációig megtaláljuk a választ.

Noha kötve hiszem.