Emelkedhet-e a magyar foci klubszinten is addig, hogy egy Bajnokok Liga döntőt tudjon játszani egy magyar klubcsapat?

Ameddig gyökeres, drasztikus változások nem lesznek, esélytelen. Fenekestül fel kellene forgatni az edzőképzést, az utánpótlás-képzés rendszerét, elzavarni a begyöpösödött vezetőséget kb mindenhol (hogy ez egyáltalán reális lehetőséggé váljon).

Konkrétan teljesen új alapokra kellene helyezni a labdarúgást.

Hiába a sok pénz, ha az egész egy pénznyelő. Az erőforrások nem fejlesztésekbe áramlanak, hanem zsebekbe.

És a jelenlegi szisztéma tökéletesen kontraproduktív, s a valódi tehetségek elvesznek. Ezt mindenki tudja, látja, akinek van szeme. De a jelenlegi döntéshozóknak nem érdekük ezen változtatni.

Na, ha ez a "forradalom" megtörténne, akkor egy 15-20 évvel később TALÁN lenne esély - de lehet, hogy keveset mondtam.

De ekkor is inkább az lenne a valószínűbb, hogy hasonló státusba kerülnénk, mint Portugália, Hollandia, vagy Belgium. Vagyis: jó képzés, ügyes játékosok, de középszerű csapatok klubszinten néha egy-egy fellángolással, s erős válogatott.

Viszont ne felejtsük el, hogy régebben nem volt ennyire kompetitív a futball.

Manapság a top szinten már napi 2 edzés, taktikai felkészítés, megfigyelők, diedetika, sportpszichológia, személyi edzők, egyéni edzésterv, számítógépes elemzés, statisztika, stb. támogatja a játékosokat és teameket.

Régen meg kimentél a grundra, oszt ha jó vótá, gyühetté.

Magyarán: régen sokkal kisebb volt a távolság az amatőr szinten, autodidakta módon nevelkedett játékosok és a profik közt. Nyilván volt, de nem akkora, mint ma.

Máshogy megközelítve: nem volt akkora szerepe a pénznek.

Ma is meg lehetne egyébként a merítés, csak amikor a tehetséges srác azt látja, hogy:

- az a Józsika játszik, akinek a faterja pénzeli a csapatot,

- az edző egy igazi idióta, flegma, lekezelő stílusban dirigál, hogy "mévagy ilyen szerencsétlen, ménem tolócc bammeg"

- esélye nincs bekerülni a felnőttek közé, mert inkább a huszonötödik Leonardo da Silva Francesco Luiz Álvarezek rohangálnak a pályán akit a bosnyák másodosztályból hoztak ide

...akkor lehet, hogy elveszti a tehetséges srác a motivációt, és inkább elmegy hobbi szinten kergetni a lasztit a megye 1-2-3-ba, vagy más karriert választ. Ezért írtam korábba, hogy kontraproduktív a rendszer.

A felnőtt szint már sajnos túl késő. Jöhetne ide Guardiola is, akkor sem tudná kihozni a csapatokból a BL szintet, mert egyszerűen nem értenék a játékosok, amit mond. Nincs meg a tudás, nincsenek meg az automatizmusok a pályán, akkor kezd el gondolkodni, amikor megkapta a labdát, stb.

A probléma az utánpótlás szintjén van. Rég rossz, ha a 12-14 éves gyerkőcök szintjén eredménycentrikusság munkálkodik. Rövidtávú szemlélet. Nem ez lenne a lényeg. A fejlesztés kellene, hogy legyen a cél. Sportághoz, poszthoz, fizikai és mentális állapothoz illesztve.

Egyéni szintű felkészítés meg legfeljebb csak papíron létezik, sokan azt sem tudják, mi az.

Utánpótlás korban nem az a siker, hogy 3:2-re megvertük a szomszéd akadémia csapatát, hanem, ha a játékos javult labdakezelésben, robbanékonyságban, anticipációban, stb, stb, stb.

Ameddig az utánpótlásedzők úgy dolgoznak, hogy megkapják a papírt egy év után (ha van annyi), amihez zéró tudás kell, és/vagy kapitális baromságokat kell beseggelniük a vizsgákra (hány Joule energiát kell elégetned hogy felemeld a lábad, és társai),

majd megnéznek a jutúbon valami hypeolt videót valami gyakorlatról, és úgy vannak vele hmmmmm ezt tök jó, ezt csináljuk edzésen,

majd kislattyog a flipflop papucsban a pályára, elböfögi tört magyarsággal mi kéne, majd jól leb@ssza a gyerekeket, hogy nem értik és nem tudják, mekkora nyomorékok, addig miről beszélünk?

(Megtörtént eset, nem a levegőbe beszélek)

Az egyik fő probléma itt van elásva.