A fixisek hogy állnak még?

Mindenki saját felelősségére és mások kárára (is) bringázik. Ezt sem árt elfelejteni. A közlekedésben nincs magányos részvétel. (Persze van az a ritka pillanat, hogy éjjel/hajnalban nincs körülötted senki, de nem tipikus.)

És ha csak annyit tesz az ember, hogy értelmetlenül felbosszant valakit, és ezzel rontja a magyar bringásokról kialakult (nem túl hízelgő) képet, akkor már kártékony. És még nem tartunk anyagi/személyi sérülésnél.

"Nem kerékpártól függ a baleset. Ha fixim lett volna akkor is elütöm."

Ez egyrészt igaz, másrészt a kiérkező rendőr nem biztos, hogy ezt ugyanígy értékeli, ha egy fék nélküli biciklin ülsz.

Mellesleg a szabályos közlekedésbe az is beletartozik, hogy szabályos FELSZERELTSÉGŰ eszközt használsz. A fixi nem az, vagy csak bizonyos kitételekkel az.

Másrészt remek, kiragadtunk a sok millió variáció közül egyet, amikor mindegy lett volna. De ettől még a maradék sok millió mínusz egy esetben ez lehet másként is.

Könnyebbek, gyorsabbak, és azért is terjedt el, mert kevés rajta az elromló, kopó, cserélnivaló alkatrész. Ha valaki minden nap 100 km felett megy, már ez is szempont.

A versenypályán épp ezért logikus, mi a francnak fék, ha úgysem kell megállni a futam közben? Minek váltó, ha nincs változó terep?

A futárok felkapták, és aztán nem volt megállás. A nulla bicikliskultúrájú Budapesten a bringázás népszerűsödésével sokan átestek a ló túloldalára, és a "legbringább" bringát akarják, mert az olyan "életérzés" meg "minimál" meg "jól néz ki".