Mit jelent az hogy Reynolds 531-es csőből készült egy váz?

Régen a vázgyártók nem foglalkoztak csövek előállításával, hanem csőszettekből rakták össze a vázaikat. A Reynolds egy jó nevű csőgyártó, az ő 531-es csőszettjükből van a váz. Utána lehet járni a pontos összetételnek, falvastagságnak.

Amúgy ez egy nem hőkezelt cro-mo csőszett, nem igazán hegeszthető, de a régi vázak muffolással vannak összeforrasztva így nem is feltétel a hegeszthetőség.

REYNOLDS

Az angol Reynolds kínálatában (a gyár történetéről és egyéb érdekességekről a keretes írásban olvashatsz!) hét különböző acél csőszett található. Ezzel szemben csak 3 alu szettet, illetve egy titánt készítenek. Nagyon jó karbon villájuk is van. Így minden kerékpárkészítéshez használatos anyag tekintetében „otthon vannak”, mégis az acélt részesítik előnyben. Teszik ezt részben hagyománytiszteletből, másrész jól felfogott piaci érdekből, mivel a konkurensek (Columbus, Deddaciai) látványosan átálltak az aluszettek gyártására, így komoly űr támadt a piac ezen szegmensében. A lenyűgöző kínálat:

Reynolds 853 (hőkezelt, szakítószilárdság: 1250-1450 MPa)

1995-ben hozta ki a Reynolds ezt a forradalmi csőszettet. Azóta se tudtak ennél erősebb acélötvözetet varratmentes csővé formálni. Nemcsak megengedett, de egyenesen ajánlott a védőgázos hegesztés (TIG). Mindemellett muffos, vagy anélküli forrasztással is lehet ebből a csőszettből vázat készíteni, de így általában elveszik legvonzóbb tulajdonsága: tudniillik, a 853-as levegőre keményedő acélötvözet. Amíg a szokványos króm-molibdén acél ötvözetek a hő hatására gyengülnek (pont az illesztéknél, ahol ez nem túl ideális), a 853-as a hegesztést követő kihűlési fázisban egyre erősebb lesz. A fent feltűntetett szakítószilárdsági adat pont fordítva érthető mint más anyagoknál: az illesztéseknél 1450 MPa (ami 6000-es alu több mint négyszerese!!!), és a kevésbé terhelt középső szakaszokon 1250 MPa, ami még mindig majdnem másfélszerese a hagyományos, nem hőkezelt cro-mo acélcsövekének.

A cikk elejéből már megtudhattátok, hogy az acél egyetlen hátránya a relatív nagy fajsúlya. Lehet egy olyan összehasonlító táblázatot készíteni, amiben ez az tényező is szerepel. Ez láthatjátok a mellékelt ábrán. A 853-as bármely alu ötvözetet veri, csak a titán ötvözetek erősebbek nála. (Bár a vázcsövekhez általában használt 3Al2,5V titán alig jobb nála!) Ha viszont a merevséget is figyelembe vesszük, akkor láthatjuk: a 853-as az alu ötvözetekkel meccsel, míg a titán itt egy kicsit lemarad. Összefoglalva: mindig ott van az élen.

Ráadásul a 853-as kicsit merevebb, mint a hagyományos acél ötvözetek, és ciklikus kifárasztási kísérletek bizonyították, hogy a legendásan tartós cro-mo ötvözeteknél is tovább bírja a gyűrődést.

A 853 kimagasló teljesítményében nagy szerepet játszik a hőkezelés, és a hegesztés utáni hűtést is pontosan kell végezni. Erről a cikk végén, a múlt havi „Alu á la carte” mintájára az „Acélalkímia” című keretes írásban olvashatsz.

Reynolds 631 (nem hőkezelt, szakítószilárdság: 800-900 MPa)

A Reynolds kínálatban három ötvözet szerepel (levegőre keményedő, króm-molibdén, mangán-molibdén) és mindegyiknek megvan a hőkezelt, és a hőkezelés nélküli változata. A viszonylag alacsony szakítószilárdsági értékek ellenére a levegőre keményedő 631-es ötvözetből nagyon jó vázakat lehet készíteni. Adott a 853-asnál már említett fantasztikus tulajdonság, hogy az illesztékeknél lesz erősebb az anyag, és nem fordítva. Viszont nemcsak lényegesen olcsóbb maga a csőszett (a hőkezelés nem filléres tétel!), de sokkal könnyebb vele dolgozni és így tömegtermelésben is egyszerűen alkalmazható. (Magyarországon Jamis bicajokat láttam Reynolds 631-es metricával.)

A csőszett további érdekessége, hogy csak az első háromszöghöz való csöveket készítenek belőle, így a lánc- és a támvillát hagyományos Cro-Mo-ból kell kialakítani. Szerencsére–az aluval ellentétben–minden acélötvözet megkötés nélkül egymáshoz forrasztható vagy hegeszthető.

Reynolds 725 (hőkezelt, szakítószilárdság: 1080-1280 MPa)

A 725-ös hőkezelt, króm-molibdén acélötvözet. Hajlamosak vagyunk minden „cro-mo” anyagot egy kalap alá venni, de a Reynolds kínálata fényes bizonyíték arra, hogy az egyes szettek közti szakítószilárdsági értékek nagyon távol állnak egymástól. Az un. 4130-as cro-mo acélötvözet–mely mára világszabvánnyá vált–nem a lehető legerősebb króm-molibdén anyag. Könnyű előállítani, dolgozni vele, de a Reynolds 25Cr4Mo ötvözete valamivel erősebb, és megközelíti az elméleti határt, aminél erősebb csöveket ebből az ötvözetből nem lehet előállítani.

A meglepően magas szakítószilárdsági értékét a hőkezelési eljárásnak köszönheti. Hőkezelt állapotban hidegen alakítják a csövet (lásd márciusi szám „Alu á la carte!” keretes írását), és ebben a szettben található az egyik legnagyobb méret és falvastagság-választék. Bármilyen módszerrel illeszthetők a csövek: védőgázos hegesztéssel, muffos, vagy muff nélküli keményforrasztással.

Kérdés ezek után, hogy milyen tekintetben marad el a 725-ös a 853-astól. Mivel ez nem levegőre keményedő ötvözet, a szakítószilárdsági értékei fordítva értendők: az illesztésekre vonatkozik az alacsonyabb érték, míg a kevésbé terhelt, középcső részekre a magasabb. Akkor a címből, illetve a keretes írás táblázataiból leolvashatjuk, hogy a 725-ös középső szakasza egy hajszálnyit erősebb is, mint a 853-as szuperacél. Viszont az illesztéseknél 35%-al gyengébb. Ez még nem tragédia, mivel a Reynolds már 1935-ben rájött, hogy váltakozó falvastagság alkalmazásával alacsonyabb tömeg mellett ugyanolyan erős vázat lehet készíteni.

Akkor tételezzük fel, hogy két azonos erősségű vázat akarunk készíteni. Mindkét csőszettből olyan alsócsövet fogunk választani, mely a középső szakaszon 0,4 mm falvastagságú. (Megtehetjük, mivel rettentően erős anyagról van szó.) Viszont amíg a 853-as esetén elegendő 0,6 mm falvastagság az illesztéseknél, a 725-ösnél kell a 0,8 mm, mivel körülbelül ennyivel lesz gyengébb a hegesztés (vagy keményforrasztás) után. Így az elkészült 725 váz egy kicsit nehezebb lesz. A különbség általában 100-250 gramm között lesz, de a 725-ösből is lehet 1700 gramm körüli országúti vázakat építeni 56 cm-es méretben

Reynolds 525 (nem hőkezelt, szakítószilárdság: 700-900 MPa)

Az 525-ös a 725-össel megegyező króm-molibdén ötvözetből készül, precíziós húzással hidegen alakított csőszett, mely a Reynolds legkedveltebb modellje. Valószínűleg azért, mivel az ár/érték arány itt a legjobb. Ennél is nagyon gazdag a méret és falvastagság-választék, ami megkönnyíti, és meggyorsítja a vázkészítést. Kevesebb utómunka (vágás, marás, reszelés) szükséges az összeállítás előtt.

Mivel nem hőkezelt csőszettről van szó, a szakítószilárdsági értékei nem túl magasak. Következésképpen nagyobb falvastagságokat kell alkalmazni mind az illesztéseknél, mind a középső szakaszokon és a tömege így a váz valamivel nagyobb lesz. Persze még így is kijön az egész váz 2 kilóból, amit nem minden olcsó alu váz tud teljesíteni. A nagyobb falvastagságoknak van egy rejtett előnye: a csövek kevésbé hajlamosak a behorpadásra, vagy egyéb külső behatásokra. Egy túrakerékpár, vagy egy városi mindenes esetében ez nagyon fontos kérdés.

Reynolds 753 (hőkezelt, szakítószilárdság: 1080-1280 MPa)

Mint azt a történeti áttekintésből megtudhattátok, az első erős acélötvözetekben mangán és molibdén volt. Később a króm kiszorította az előző ötvöző anyagot, de a Reynolds kínálatában még szerepel, mivel vannak előnyös tulajdonságai is. Egy nagy gond van a mangán-molibdén ötvözettel: hőkezelt állapotban nagyon érzékeny a hőterhelésre. Éppen ezért csak ezüsttel történő keményforrasztással (muffal, vagy a nélkül) lehet a csöveket illeszteni. Az ezüst alkalmazása azért fontos, mivel ennek alacsonyabb az olvadáspontja (550 fok), és így kisebb hőterhelés éri a csövet.

Rettentően nagy szakértelmet igényel ez a forrasztási technika, és ezért nagyon kevés vázépítő tud ezzel a csőszettel dolgozni. A Reynolds csak olyan gyártóknak ad el belőle, melyek vizsgát tettettek belőle. A laborban megnézik a Reynolds mérnökei, hogy valóban nem károsodott-e a cső anyaga az illesztésnél.

Ha a szakítószilárdsági értékei megegyeznek a 725 hőkezelt, króm-molibdén csőszettéivel, jogos a kérdés, hogy mi értelme 753-as esetében tízszer olyan nehéz és hosszadalmas munkával elkészíteni a vázat. Állítólag egy picit rugalmasabb (értsd ez alatt: kényelmesebb) a 753-as szettből készült váz, és ez a fő vonzereje. Szerintem itt inkább a hagyományőrzés és a már művészetbe hajló kézi megmunkálás játssza a fő szerepet, így a racionálisan gondolkodó olvasók ne is töprengjenek ilyen kérdéseken. A Reynolds is racionális cég, így a 753-as szettből már csak az első háromszög csövei kaphatók, a többit onnan pótolhatja a vázkészítő, ahonnan akarja. (A címkét a nyeregvázcsőre ragasztják!)

Reynolds 531 (nem hőkezelt, szakítószilárdság: 700-900 MPa)

Ez a csőszett 1935 óta, változatlan technikai paraméterekkel kapható. Egészen a 70-es évekig nem is volt vetélytársa. Mivel nem hőkezelt, rézforrasztással is illeszthető, viszont a mangán a TIG hegesztést nem igazán szereti. Az 531-es szettből teljes a méretválaszték, és villaszárakhoz is leginkább ezt ajánlja a cég.

Volt nekem egy 531-es csövekből készült Puch vázam, amit soha nem felejtek el. Minden idők legkényelmesebb váza volt, használtam országúton, terepen és az életem egyik legrosszabb döntése az volt, hogy egy télen befogtam városi munkábajárós használatra. Aztán volt egy kis ütközésem, és megtapasztalhattam, hogy miért is volt olyan kényelmes a váz: már egy apró frontális ütközésre kiflibe hajlott a felső- és alsó cső. Törés nem lett belőle, ami nagyon jó hír annak, aki ad a passzív biztonságra.

A váz különben reinkarnálódott: szétszedettem, és a középcsapágy-házát felforrasztattam a tandemre, hogy a kislányom is használhassa, illetve az éppen maradt csövei is megtalálták a helyüket.

Manapság már beláttam, hogy a váz egy bizonyos merevsége nem hátrányos tulajdonság, így másoknak inkább az egyébként olcsóbb, TIG hegesztett 525-ös csőszettet (vagy más cég azonos kaliberű cro-mo szettjét) szoktam ajánlani. Villához viszont az 531-es az ideális, mivel ott a rugalmasság még véletlenül se hátrány. Ha a használt gépek piacán egy klasszikus 531-es gépre vagy vázra bukkansz (olcsón!), vedd meg, mivel garantált minőségben és kényelemben lesz részed!

COLUMBUS

Magyarországon–részben Olaszország közelsége miatt–a Columbus csövekből készült acél vázak sokkal gyakoribbak, mint az angol riválisé. Ha bemész bármely használt kerékpárokat árusító boltba, biztos találsz egy-két jellegzetes „Columbus” vázmatricát. Nem csak olasz márkákat nézz, mivel a Peugeot is már egy évtizede az olasz gyárat részesíti előnyben. A címkén lévő elnevezések olaszos kaotikus állapotot mutatnak. Annyi biztos, hogy az SL/SLX nagyon jó minőséget jelentett a 80-as évek végén, 90-es évek elején. Ezekből már akkor jóval két kiló alatti országúti vázak láttak napvilágot.

Manapság már csak három szettet ajánl a Columbus, mivel majdnem teljesen átállt az alu csövek gyártására. Persze a három közül egy sem gagyi! Az ULTRAFOCO vezeti a terméklistát, mely a Reynolds 725-öshöz hasonlóan hőkezelt króm-molibdén ötvözet, de tartalmaz kis mennyiségben más ötvöző anyagokat is. Thermacrom névre is hallgat.

Az ULTRAFOCO terén is vannak legek: ennél mertek először 0,4 mm falvastagság alá menni. A mellékelt táblázatból lázható, hogy mind a felső-, mind az alsócsőből létezik 0,38 mm-es falvastagság. Tetszik továbbá a nyeregcső, melyet öt vékonyítással és vastagítással készíteni a terheléstől függően. A csőkatalógus tanulsága szerint ebből ki lehet hozni egy 1200 grammos országúti (szénszálas hátsó háromszöggel!), vagy egy 1450 grammos montivázat. Ez már maga az álom, és reméljük tartós is lesz! Integrált kormánycsapágyas verzió is létezik!

A másik két szett, a ZONA és a BRAIN nem hőkezelt, hagyományos króm-molibdén ötvözetek, és egymástól a falvastagságok nagyságában, hosszúságában és elhelyezésében, illetve a csőválasztékban különböznek. A Reynolds struktúra alapján úgy kell elképzelni ezeket, mint egy elitebb és egy egyszerűbb 525-ös csőszettet. A ZONA-ból még mindig könnyedén építhető 2 kiló alatti váz. A megmunkálásuk egyszerű, gyors és gépesíthető. Azonos költségek mellett alumíniumból se lehet könnyebb vázat előállítani.