Miért foglalkoznak itt egyesek azzal, hogy kin, milyen mez van vagy milyen ki milyen bringán teker? Miért nem a saját dolgukkal foglalkoznak egyesek?

Alex, na igen.... És az adott esetben ez MESSZE meghaladta... :)))

(végig ott voltam és kommenteltem. :-D)

Nos, nekem volt már olyan alkalom, hogy másik bringással összefutva megjegyeztem neki, hogy a totál szürkeárnyalatos meze-nadrágja ugyan nagyon elegáns, de nem hogy az autósnak nem szúr szemet, de én is alig vettem észre.

Vakarta rajta a fejét, hogy erre ő még nem is gondolt.

Találkoztunk véletlenül megint olyan fél év múlva, már neonzöldben nyomta.

:D

Ezen felül megnézegetem másik lovát, esetleg öltözékét, tetszik, nem tetszik, ha tetszik, megdicsérem, ha nem, kussolok, de ennyi.

Ha összefutok hasonló mániákussal, inkább az alkatrészek kibeszélésén szoktunk elcheszni akár egy órát is, oda-vissza szerelési tippek, boltajánlások stb.

Engem csak az szokott bosszantani, ha olyan kerékpáros viselkedést látok, ami a többi közlekedő felé a képet a bringás társadalomról rontja.

És van, hogy meg is jegyzem az illetőnek.

Ki hogy viseli. A normálisabbja legalább elgondolkodik rajta.

8-as és miért foglalkoznak itt egyesek azzal, hogy ki ír olyan kérdést, hogy ki mivel foglalkozik vagy kit miért érdekel mások bringája/meze? :D

a picsába, én is bekerültem a fogaskerékbe :D

Egyébként szerintem ezek az emberek vagy vágynak rá, vagy annyira pörögnek a témán, hogy örökké ezen kattog az agyuk és kérdéseket írnak ki válaszoglatnak, rámennek minden apróságra. Engem inkább az zavar, hogy ha valaki feltesz egy kérdést és tök másra válaszolnak. Mint pl most én :D Dehát ilyen a gyakori kérdések :D

"Konrad Lorenz a tanúm rá, hogy van némi hasonlóság a kerékpáros turisták, valamint a kutyák találkozási rítusa között. Tudniillik mindkét faj egyedei hátulról kezdik az ismerkedést.

Figyeljük csak meg, hogy a csomagos turista először mindig a másik málháját: oldaltáskáit, sátrát, matracát stb. veszi szemügyre. Azután következik a váltó- és a hajtómű körülszaglászása, és csak legutoljára siklik a tekintete a 'kolléga' arcára."

(Dr. Nagy Sándor: Bicajoskönyv)