Igaz, hogy az országúti karbonvázak max 3-5 évet bírnak aztán kuka?

Érdemes.

Ma már mindenben verik a fém vázakat.

Nekem van aluból és karbonból is több.

Ha "első generációs, oldtimer" karbon bringát veszel, akkor ne használd naponta.

Használtban semminek sem tudod az előéletét.

A karbon nem hajlamos a kifáradásra.

Ráadásul ma már nem is olyan drága.

Ha egy újat veszek, akkor tovább tart fo tartani a váz, mint a rajta lévő szabványok.

"Azért nem árt haladni a korral."

Hát ezért az elvért kiadni plusz százezreket, ha igazi előnyét nem is érzed, eléggé pénzkidobás.

Ha igazán haladni akarsz a korral, vegyél titán vázat.

Mi is a karbon előnye?

- könnyű, ezért sokkal kisebb súlyú váz tud ugyanolyan erős lenni, mint egy nehezebb acél vagy alu, vagy körülbelül ugyanolyan súlyú erősebb (élettartam szempontjából egyértelműen ez a második verzió a megbízhatóbb).

- kicsi a kifáradási hajlama az aluötvözetekhez képest

- túlterhelés esetén ÁLTALÁBAN nem törik össze, csak megrogyik, szóval valamennyire megmaradhat a szerkezet egysége, kicsit csökkenti a hatalmas esés kockázatát egy darabokra törő vázhoz képest (ebből a szempontból mondjuk a CrMo vagy a titán még jobb, nem törik, inkább hajlik).

- Egy bizonyos határig kifáradásmentesen rugalmas, fölötte meg merev, szóval nyeklés-nyaklás nélkül is van némi rázkódáscsökkentő képessége, míg egy alu váz oylan, mint egy betonkocka, törésig merev, nincs csillapítása.

Tehát egy karbon országútin 20-as, 9 barra fújt gumikkal, elöl radiálfűzéssel, egyenes első villával sem esik ki a fogtömésed egy átlagos magyar útminőségen ötvennél.

Tiszta hawaii, ugye?

De nézzük azért a hátrányokat is.

- Rohadt drága, mármint az a minőség, ami érdemes is megvételre.

- Akárhogy védik is le, az UV fény lassan károsítja, sokat napon hagyva drasztikusan csökken az élettartama, elridegedik, törékennyé válik.

- A túlterhelésre hirtelen, egy ponton omlik össze a szerkezete, alu-ötvözeteknél kevésbé villámcsapás-szerűen, de acél, titán és CrMo vázakhoz képest mégis hirtelen.

- Az apróbb alkalmi túlterhelések folyamatosan gyártják benne a felszínen észlelhetetlen mikrorepedéseket, ha nem veszed észre, hogy mintha kicsit kezdene túl rugalmassá válni, felgyűlhet olyan pontig, hogy egyszer csak túlterhelés nélkül omlik össze alattad. Nincs lehetőséged megnézni, milyen állapotban van a használtság egy bizonyos fokán. Fémeknél jobban kijönnek a felszínre a mikrorepedések, itt alattomosan, bent csücsülnek.

(na ezért lutri a használt karbon).

- És szerintem egy sportoló, ZÖLD gondolkodású embernek ez is szempont: a karbon kompozit nem újrahasznosítható anyag.

Az acél, CrMo, alu, magnézium, titán vázad visszaforog a kohóba, ezt meg csak elégetni tudják, szigorú filterezés mellett, mert a mikroméretű karbon szálak légutakba jutva az azbeszthez hasonlóan átfúrják magukat a tüdőhörgőkön, vérbe, sejtekbe jutnak és rákot is okozhatnak, meg ezernyi, csak tüneti kezelhető gyulladásos krónikus tüdőbetegséget.

Ja és a karbonszálak gyártásánál ugyanez a veszély áll fenn.

Mondom, élsportolóknak érthető az ilyen irányú szükséglete, meg megértem a hatvanon túli túrázgató, szerencsésen vastag zsebű nyugdíjast, ha a másodikra nem húsz kilós bringával a vállán akar felfutni vagy az ízületei miatt kell a plusz csillapítás, de átlagos hobbibringásnak, túrázónak, amatőr műkedvelő versenyzőnek értelmetlen plusz pénzkiadás.

Egyáltalán nem utálom.

Sokszor megállok nézegetni az ilyen lovakat a boltokban.

Gyönyörűek, könnyűek, tetszik.

Ha nagyon akarnám, meg is tudnám venni.

De úgy vagyok vele, mint a DI2 váltórendszerrel.

Szép, szép, de minek?