Győrben milyen Kung Fu stílusok vannak?

Amit arról írtál, hogy a sanda nem harcművészet, hanem küzdősport, abban részben igazat adok. Azonban a felháborodást, hogy mégis milyen alapon lehet együtt edzeni a kettőt, továbbra sem értem. Miért szeparálod el a sandát a tradicionális kungfutól? Mind a kettő van a magyar bajnokságon, európa,- és világbajnokságon. A sanda a kungfu része. De te szerinted nem illenek össze, nem kellene egy edzésen oktatni őket, stb...:) Először.

Másodszor, milyen alapon hasonlítod össze sandát más küzdősportokkal? Ezt még elnézném, de az hogy nem is véleményt közölsz, hanem tényeket, az meg egész egyszerűen tudatlanság. Edzettél minimum 3-at a felsoroltak közül, minimum 6-8 évig, vagy elolvastál 2 cikket a wikipédián és megnéztél 3 videót a youtubon? Nyakamat rá, hogy nem az első. Márpedig ha nem az első, akkor ne hasonlítgasd össze őket, pláne ne hirdess "győztest", amit ráadásul nem véleményként, hanem tényként közölsz. Mégpedig azért ne, mert egész egyszerűen nem vagy kompetens a témában.

Harmadszor, nem feltétlen sportokat, küzdősportokat hasonlítasz össze jelen esetben, hanem szabályrendszereket. Egy bunyóból, amiben összecsap egy karatés és egy kungfus, vagy egy judos és egy kickboxos nem lehet sportágak közti vitákat eldöntetni. Nem tudhatod, hogy az adott sportoló mennyire műveli magas szinten a sportját. Egy judós vagy egy boxoló veresége csak tudatlanok szemében a sportág bukása, amit amúgy sokkal inkább kellene az adott bunyós számlájára írni. Egy nagy boxoló, kungfus, kickboxos szerinted hogy kezdte az elején, és hogyan készül mind a mai napig egy nagy versenyére(felkészülésének az elején)? Küzdőállás, balegyenes, vissza. Majd ezt milliószor megismételte/megismételi. Ugyanez rúgással a kickboxos, sandás vagy teakwondos esetében. Egy jó ütés MINDENHOL ugyanúgy néz ki. Egy jó rúgás MINDENHOL ugyanúgy néz ki. Az ég világon teljesen mindegy, hogy milyen szabályrendszerben bunyózol, mit tanulsz és edzel. Egy jobb horog az ugyanolyan, és nem számít, hogy azt egy boxoló vagy egy kungfus ütötte. Egy profi teakwondos és van damme rúgása között sem lehet sok különbség. Miért? Mindegyik tud rúgni, márpedig egy jó oldalsó vagy köríves rúgás ugyanolyan a kickboxban, mint a K1-ben. Ugyanoda emeled ki, ugyanúgy forgatod a támaszkodó lábad, és így tovább. Nem tudom, hogy mennyire követed az MMA-t. Keress rá pár regnáló bajnokra és arra, hogyan indul a karrierje. Kétlem, hogy találsz olyat, hogy 8évesen MMA-zni tanult, mégis eredményesek. Nagy részük boxolt, kickboxolt, judozott, birkózott az MMA-s karrier előtt. Mégis eredményesek. Hát ez meg hogy lehet? Úgy, hogy mindegy, milyen edzésen tanulsz meg ütni, hiszen egy jó ütés az mindig ugyanolyan. Ugyanolyat ütnek a boxolók, a kungfusok és a kickboxosok is, mint a K1-esek vagy az MMA-sok. Ez pedig az esetek 80%-ában nem küzdősport, vagy szabályrendszer függő, hanem sportoló függő. A maradék 20%-ában gagyi emberek tartják az edzést.

/Azthiszem abban megegyezhetünk, hogy az életszerű jellemző kiindulópontja egy tipikus utcai – mindentszabad- balhé. Annál aligha van életszerűbb/ Szerinted a sanda nem életszerű? Akkor mi az? Boksz? Persze,profin ütnek, de ha véletlenül eldobják? Azt se tudja hol van hirtelen. Judo? Utcán nekiállsz fogást keresni a másikon? Nehezen tudok elképzelni egy ütés+rúgás+dobás kombinációnál életszerűbb rendszert.

Elítéled a sandát, de hiányolod a sparingot? A sanda a kungfu sparingja…ergo össze-vissza beszélsz.

Intenzitás? Edzettem már formát és sandát is. Tapasztalatból mondom és nem saját kis feltételezéseim alapján gyártott elméletből. Azért gondolom, hogy ez így van, mert ha lenne bármilyen tapasztalatod a témában, akkor nem írnál ilyen bu.taságot. Mert ez az volt…

A körülírt társaság alatt érts olyan embereket, akiknek a heti pár óra mozgás célja, és nem önvédelem.

Otthoni gyakorlás: nem elsajátítás, hanem gyakorlás. A kettő között óriási különbség van. Hiába ironizálsz, egy megtanult formagyakorlatot lehet gyakorolni, tökéletesíteni otthon.

Az, hogy egy tradicionális edzés a kis formagyakorlataival és előre beállított és begyakorolt dobástechinkákkal életszerűbb, mint egy sanda küzdelem, ami amúgyis csak küzdősport, szintén hü.lyeség, nem is kicsi. Távolság. Ez egy bunyóban hihetetlen módon fontos. Tudnod kell honnan tudsz támadni, honnan tudnak megütni, hol vagy biztonságban. Érezned kell a távolságot. Ugrálhatsz egy teremben, és lehetsz világbajnok formás, de a távolság érzékelését azt biztosan nem fogod megtanulni…

Részemről kb ennyi.

Nem értek egyet.. tényleg nem.

A tradicionális harcművészet oktatásnak megvannak az edzésmódszerei amik kiegészítik a formákat a harci taktikával, ritmus érzékkel, távolság osztással stb. Tehát küzdelmi készségekkel.

És persze egy kungfunak a küzdősportok fölött kell(ene) állnia.

A mai sandás kungfu oktatások erősebbek a küzdősportoknál? Ezt válaszolja meg mindenki maga, nem számít hogy én mit gondolok erről.

Kungfu lényegében véve stílustól függetlenül a legerősebb harcművészetek egyike. Shaolini stílusok, wudangi stílusok.. kevés dolog áll velük egy szinten.

Ez így van most a gyakorlatban is? Szerintem ez a lényeges kérdés, nem is kell állítanom semmit. Mindenki nézze meg és hasonlítsa össze maga a dolgokat.

Fölösleges nekem véleményeznem vagy ítélkeznem.. én csak megfigyelek. Nekem mondjuk megvan a magam kis edzése, én nem vagyok sanda párti mert szerintem nem tradicionális harcművész edzéstematika az ilyen versenyzős küzdelem, de igazából nem ítélkezés a dolgom.. Csak a nippon-zengo karate meg egyéb nyalánkságok kicsit megviseltek, és picit ítélkező lettem, nyilván ez elsődlegesen az én jellemhibám :)

A harcművészeteket/harcművészeket körüllengi egy olyas fajta alázat, szorgalom, akarat, odaadás ami tagadhatatlan. Hagyományőrző, a múlt egy darabját sajátíthatjuk el, ha harcművészetet edzünk. Ezt a szellemiséget jól átadják a kungfu/karate filmek.

Azonban az, hogy valaki egy bambuszbotot meg oszlopokat üt évekig és így legyőzhetetlenné válik, az egy hatalmas nagy mese. Egy jó bunyós az estek 90%-ában küzdősport alapokkal rendelkezik /lásd mma,k1/. Sokkal életszerűbbek, mint a tradicionális kungfu önvédelmi technikái, amiket "rúgj egyet,én elkapom és kirúgom a másik lábad, majd leszorítalak a földre" alapn edzenek.

Ha mindenféle képzettség nélkül 5 évre beállítanánk egy-egy azonos képességű/tehetségű egymagas, azonos súlyú srácot csak sandázni és egy másikat csak tradicionális kungfut edzeni, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a sandás nyerne. Nem azért, mert szebben, jobban gyorsabban üt, vagy rúg, hanem azért, mert jobban megtanítja ALKALMAZNI a sanda, mint a kungfu. Ez volt a kulcsszó: nem elég tudni, alkalmazni is kell.

http://www.youtube.com/watch?v=3l71pjVU4II

Ezt megnézve és a regényeimet elolvasva még mindig úgy gondolkodsz a sandáról, mint tegnap ilyenkor? :D

Tisztelt barátom, szeretném minden támadó él nélkül leírni a véleményemet, miszerint Te nagyon el vagy szállva a valóságtól.

A harcművészeteknek semmi közük nincs a hagyományőrzéshez, létezésük óta funkcionálisak, ez a funkció a hatékony küzdelem (győzelem) élet-halál szituációkban. Hogy bizonyos harcművészeti ágak olyannyira igazodnak az emberi test természetes mozgásához, mozgásigényéhez hogy kifejezetten egészséges a gyakorlásuk az már csak járulékos előny, vagy éppen jellemző. Más harcművészetek éppen károsak, viszont ezzel együtt is szinte elképzelhetetlenül kemények, hatékonyak.

Egy modern sanda vagy más küzdősport sosem fogja elérni a valódi harcművészetek szintjét, mivel ezek csak egyszerűsített másolatok nem brutális és hatékony közelharc a céljuk, hanem versenyzés és játék.

Versengést és játékot a valóságban értelemszerű, hogy nem hasonlítunk össze pusztítás célú harcrendszerekkel.

Egyetlen ok miatt juthatott eszedbe az, hogy a sanda valamiért jó, illetve hogy gyakorlatiasabb mint a hagyományos harcművészet edzések. Azért, mert Magyarországon nem találtál még harcművészeti edzést. Most nem fejtegetném, hogy ez miért van így.. de nem oktatnak csak úgy akárhol harcművészeteket.

A sanda viszont nem harcművészet, ha pedig a sandát 'kiegészíti' valami "tradicionális" kungfu edzés, akkor arról már lehet sejteni, hogy mennyire nagy harcművészet. Semennyire.

Jó lenne elfogadni: harcművészetek - a közelharc gyors lezárására kialakított, meglehetősen félelmetes, végtelenül erős mozgásrendszerek (önvédelmi rendszerek).

Küzdősportok: versenyzésre kialakított, játékosabb rendszerek. Általában nem jellemző a komoly mozgáskultúra, sokkal inkább néhány kombináció begyakorlása, ismételgetése.. a ringbunyóhoz és szabályokhoz való alkalmazkodás jellemzi.

A harcművészek mozgása és a sandások/küzdősportolók mozgása egészen más kategória, mivel egészen más módon állnak magához a küzdelemhez.

Magyarországon harcművészet csak nyomokban van, kungfu, karate edzés csak elvétve akad.

Sportkarate és sanda edzés, ezek a jellemzők de sok közük nincs a valódi keleti harcművészetekhez.

Erre külön térjünk ki!

"Az, hogy egy tradicionális edzés a kis formagyakorlataival és előre beállított és begyakorolt dobástechinkákkal életszerűbb, mint egy sanda küzdelem, ami amúgyis csak küzdősport, szintén hü.lyeség"

Mi az, hogy kis formagyakorlat? Egy wudangi eredeti taichi forma normális színvonalú eljárása az egész testet átmozgatja, beleértve a meridiánokat is (tehát az energetikát). Ez már önmagában többet ér mint egy kis sparring, és tényleg lehet otthon is gyakorolni.

Előre begyakorolt dobástechnikák - minden mozdulatot gyakorolni kell, előre. Ez különbözteti meg a küzdősportolót/harcművészt a nem harcostól. Egyikük gyakorol közelharc technikákat, másik csoport meg nem.

A lényeg: jó edzésen, jó edzés módszerrel jól be lehet gyakorolni mozdulatokat, így értelmük is lesz - nem jó edzésmódszerrel a gyakorlatban nem fognak működni, és így kapjuk meg a kickboxosokként pattogó 'harcművészeket'. Akik éveken át gyakorolják a stílusukat hogy aztán küzdelem során semmit se tudjanak használni a tanultakból. De nyilván nem ez a harcművészet, ez egy populáris oldalhajtás. Ilyen formán a sandázók is hasonlóan mozognak mint pl. a kickboxolók. Csak ennek nincsen értelme.

1. válaszok között még írtam valami ajánlást ahhoz igazodva, hogy mit érdemes (véleményem szerint) kihozni a lehetőségekből.

Azaz a kérdés már rég meg van válaszolva, már csak szakmai beszélgetés folyik a témában.

Írtam a Capoeirát is, amit csak felétek lehet tanulni.

Lehet, hogy a box és a birkózás csak sportok. Mégis többet tanulhatsz ilyen edzéseken mint máshol. Ez ott gyökerezik, hogy míg színvonalas harcművészet oktatás ebben az országban alig van, viszont ezt a két küzdősportot jól tanítják, vagy jól tanítható, mindegy ezek érdemben fejlesztik a mozgáskészséget eléggé ahhoz, hogy kiállhass más emberek ellen.

Erre 'divatharcművészetek' nem alkalmasak.

Az elméleti tudásnak jó, hogy a komoly harcművész edzések azért jóval alaposabb tudást adnának mint az ökölvívás + birkózás. De ha egyszer ilyen edzést meg nem fogsz találni. Legfeljebb felétek a capoeira lehet ilyen, az meg csak Komáromban és ha minden igaz nálatok Győrben van (értelmes szinten. ennek érdemes lehet utána nézned, mert harci capoeira tudással is olyan mozgás lesz a kezedben, amivel mindenkit meg fogsz lepni. hozzám hasonlóakat is, ez biztos)