A kötél nélküli sziklamászásra vágy oka, hogy csecsemőként nem esett át a zuhanástól való félelem megélésén?

Mint Erőss Zsolt, aki tudta, hogy még 12 órán át se szabad a csúcstámadámadást kivitelezni a Himalájában, mégis megtette 24 órán át, nem fordult vissza időben, mint a kanadai társa (pedig Zsolt korábban, más himalájai csúcsnál fordult már vissza a cél előtt!!), és ott maradt árván két gyereke.

De ha csak Zsoltot nézzük: az extrém sportolók tisztában vannak vele, h előbb utóbb meghalnak, többnyire fiatalon (50 előtt).

Értem, hogy ez nem érdekli őket/titeket. De akkor egoistákról van szó, vagy nem értik, mi az a veszély? Csecsemőkorukban kimaradt ez a fejlődési szakasz náluk/nálatok?

Még annyit ,h értem, h nincs halálfélelem, de pont ti, akik erős adrenalin függők vagytok, és mozgáséhesek, sok esetben nem halállal végződik a meggondolatlanságotok, hanem kerekes székkel!! Ez se érdekel titeket??

És a szeretteitek, rokonaitok se érdekelnek titeket, se gyerekeitek, ha meghaltok, vagy megbénultok??

Egyáltalán nem átlagos a gondolkodásmódom, csupán nem vagyok függő, pl drogfüggő sem, adrenalinfüggő sem. Én önállóan gondolkodó, független lény vagyok, ugyanakkor felelősségérzettel.

Na ere mit léptek? ;)

Valamint: ha gyereket vállalok, végképp odafigyelek az egészségemre, bár így is eléggé. Arról nem is beszélve, hogy -ha nem lennének anyagi gondjaim- a jelenleginél is jobban élvezném az életem - extrém sportok nélkül. Mire alapozzátok, hogy "nem él" az az ember, aki nem dobja fel az adrenalinszintjét?? Én pl művészember vagyok, nem átlagos, és eszméletlen jól érzem magam az önkifejezésben, és a művészi alkotások befogadásában!

Magad se gondolod komolyan, hogy ami nem extrém, abban hasonló eséllyel történhet baj! (Írod, hogy "ennyi erővel" kilépünk az utcára és ránk esik egy cserép, stb.)

Nem arról van szó, h direkt a rosszra figyelek, hanem felnőtt gondolkodással felmérem, mi a veszélyességi sorrend! És miért? Mert nem csak magam felé tartozom felelősséggel, hanem azok felé is, akik fontosak nekem. Ha lesz gyerekem, végképp gondolnom kell arra, h ne hagyjam őket árván, vagy ne legyek magatehetetlen kerekes székes, csak mert "extrém sportoltam".

Arra következtetek, hogy ti viszont önzők vagytok, csak a saját élvezetetekre gondoltok, amikor extrém sportot választatok. Ha lesz gyereked (pláne, ha már van), nem izgat téged, hogy SOKKAL nagyobb eséllyel kockáztatod az életed (vagy hogy kerekes székbe kerülsz), mint aki nem extrém sportol, és mi lesz akkor a gyerekeddel?? Nem izgat? Na pl ezért önzőség a te hozzáállásod...

Pontosítok:

Mert nem csak magam felé tartozom felelősséggel, hanem azok felé is, akik fontosak nekem, ÉS FŐLEG AZT MÉREM FEL, HOGY NEKIK FONTOS VAGYOK, PL A (leendő) GYEREKEM, akikkel nem csak 40 éves koromig kell foglalkoznom, hanem legalább a nagykorúságukig velük kell lennem!