A suliba kell előadást tartanom a Kung Fu-ról, de interneten nem igazán találok semmit! Sem az öt elemről sem a történetéről?

az angol wikin azért vannak használható dolgok, a történelméről is, a kung fu szó jelentéséről (én azt mindenképp beleraknám), elég jó kiindulási alap ( [link] )

eredetileg nem is csak

Annyit azért hozzáraknék, hogy a belső stílusok alapból nem attól belső stílusok, hogy a qi-re (vagy másképp írva chi-re, ejts csí) koncentrálnak elsősorban, hanem onnan jön a megkülönböztetés, hogy a belső stílusok taoista (tehát belső, eredeti kínai filozófiai) gyökerekkel bírnak, Wudang stílusoknak is nevezik őket, mert az ottani taoista kolostorokhoz köthetők.

A külső stílusok meg buddhista (ami kívülről, Indiából ment be Kínába) gyökerei vannak, ezekből a legnevezetesebb a különböző shaolin stílusok, amik meg a shaolin buddhista templomhoz kötődnek.

Ebből a filozófiai különbségből adódnak esetlegesen edzésfilozófiai különbségek is: a belső stílusokban jellemzően több az állásgyakorlat, már az elején is, ez azt jelenti, hogy valamilyen alapállást kell felvenni (pl. lovaglóállást, [link] , és azt mozdulatlanul tartani jó sok ideig, közben pedig csak az állásra koncentrálni. Ez egy idő után fizikálisan is elég fárasztó, meg mentálisan is, hogy végig csak az alapállásodra koncentrálj, emiatt ez a koncentrációt s elég jól edzi, elég jól megtanul az ember "befelé" figyelni.

A külsőknél meg kezdettől fogva az erősítő, keményítő, dinamikusabb gyakorlatozásokat helyezték előtérbe, hogy azokon keresztül érsz majd el a koncentráció erősítéséhez.

Ez az, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy a belső stílusok "belülről kifelé" építik fel az embert, a külsők meg "kívülről befelé", tehát hogy a "szellem" megerősítése kapcsán és annak mentén erősíted a testet, vagy a test erősítése mentén a "szellemet".

Természetesen ezek a fajta hozzáállások azért keverednek, szóval tisztább aszerint kategorizálni a belső illetve külső stílusokat, hogy taoista vagy buddhista filozófiai gyökerei vannak, és megjegyezni, hogy ez általánosságban azért valamilyen szinten edzésfilozófiai különbségekkel is járhat.

A belső stílusok közül a legismertebbek a Tàijíquán (tájcsi csüen, ezt írják tachi-nak is, ez az amit jellemzően úgy ismerünk, mint amit az idős kínai bácsikák csinálgatnak a parkokban egészségmegőrző célból), Xíngyìquán (szingi csüen) és Bāguàzhǎng (báguazang), illetve a Bājíquán -t is ide szokták sorolni. A kiejtések nagyjából így mennek, különböző átíratok vannak (pl. láttam már a csüen-t csuannak is írva), amikor nekem kiejtették olyanok, akikről elhiszem, hogy tudják kiejteni őket, akkor én ilyennek hallottam. Annyit talán érdemes megemlíteni, hogy a quan az öklöt jelent, átvitt értelemben, mint "stílus" használják, ezért van csomó stílus nevének végén.

Ha a terjedelem engedi, én ezt a négyet beleraknám valamilyen szinten az előadásba, mert mindegyik elég híres és érdekes (pl. a taiji -t mindenki ismeri, de jellemzően úgy, mint az a lassú mozgásos gyógytorna, és nem is tudják, hogy egy elég neves harcművészet, csak manapság már a harci részét nem nagyon oktatják, hanem az egészségmegőrző része került előtérbe; a xing yi-t a középkori kínai hadsereg kiképzésére is használták, elég neves stílus, amit a legenda szerint a lándzsahasználatból fejlődött ki, abból vezettek le egy pusztakezes harcművészetet, megtartva a lándzsás gyakorlatokat is; a bagua-ról érdemes youtube-on megnézni felvételeket, míg a xing yi az egyenes vonalú lábmunkájáról híres, addig a bagua meg pont a körkörös lábmunkájáról; a baji-t meg testőrkungfu-nak is hívták, mert elég sok híres testőrnek volt ez a stílusa -pl. az utolsó kínai császár testőrének, Mao Ce-tung testőrének, Csang Kaj-sek testőrének). Kiemelném a fegyvereket is, amik ezekhez a stílusokhoz tartoznak (a taichi egyenes kard, a xing yi-nél lándzsa,a bagua szablya, mind a három stílus a maga jellemző fegyvernemében nagyon elismert volt).

Ezekről a wikin elég jó leírás van (én az angolt néztem, a nevek átírását is onnan vettem, hogy könnyebb legyen kikeresned, de lehet, hogy a magyaron is jók vannak, azt nem néztem).

Az öt elem, amit kérdezték, az taoista cucc, tehát az a belső stílusoknál jön elő, pl. a xing yi-nél öt alaptechnika van, ami megfelel az öt alapelemnek.

Az elemekről itt ír a wiki [link]

lényeg, hogy van egy építő kör, ami mentén az elemek segítik egymást, és egy romboló kör, hogy amelyek mentén az elemek rombolják egymást (tehát minden elemre megvan adva egy-egy elem, amelyiket erősít illetve gyengít; pl. a fa táplálja a tüzet, de gyengíti -feltöri a gyökereivel - a földet). Emellett minden elem egy szervnek is megfelel.

Külső stílusok közül a shaolin stílusokkal mindenképp érdemes foglalkozni, mint a legismertebb stílus család (ezt érdemes lehet kiemelni, hogy ez nem egy stílus, hanem a shaolin templomhoz kapcsolódó stílusok összessége).

Én még kitérnék a kung fu helyzetére a kulturális forradalom ideje alatt, hogy eléggé üldözték, ezért sok neves mester elmenekült, és máshol (pl. Taiwan-ban vagy Hongkongban) nyitott iskolát.

Érdemes lehet még írni a qigong vagy más átírás szerint chi kung -ról (csikung), ami különböző edzésgyakorlatok, elég sok fajta van ( [link] ).

Lehet írni híres mesterekről is, ha átnézed a fenti stílusok wiki adatlapját, ott írnak a híres mesterekről is. Pl.