Melyik az a harcművészet ahol keményen kiképeznek?

Nem igazán értem mit akarsz elérni ezzel. Ha fáj akkor az azt jelenti, hogy nem védekezel és jól pofán vernek párszor. De ettől jobb harcos nem leszel, csak azt jelenti, hogy alapvető mozdulatokat nem tudsz.

Vagy olyan is lehet, hogy a mester egész edzésen fekvőtámaszt nyomat veletek, az is fáj egy idő után, elég kemény is, kezdőnek, de mivel technikákat nem tanulsz közben, nem nevezném harcművészetnek, inkább csak tornaórának.

A harmadik lehetőség, hogy valahányszor elcseszel valamit a mester belekönyököl az állcsúcsodba. Na, az fájni fog és elég kemény, de rövid úton mehetsz a traumatológiára.

És ennek aztán mi értelme? Oké szokod a fájdalmat, de ha utcán beléd b*sszák a kést, szétcsapják a gégédet, vagy szétrúgják a térdedet ott sokat nem érsz vele. Ilyen öt percenként fekvőzésre meg ütlegelésre sem igény, sem idő nincs. Esetleg egy keleti kolostorban ahol napi 10 órában megy az edzés ott talán, bár kétlem, mert igazából értelme nincs.

Ha valamit elcseszel edzésen akkor az a megoldás, hogy próbálod újra, nem az, hogy tökön rúgnak.

Persze sparringolás alatt összerúghattok, üthettek, fejelhettek, akármi. Ebben van VALÓDI fejlődés, mivel nem értelmetlen fájdalomokozás, hanem technikák gyakorlása, reflexek fejlesztése et cetera.

Azt tanácsolom keress magadnak inkább egy barátnőt, aki támogatja a szado-mazót.

Ááá... Ez most fájt.

Figyelj, amit te a tévében látsz az színjáték, a valósághoz nem sok köze van. Sokan ezek miatt tekintenek a harcművészetekre úgy mint, valami misztikus megtanulhatatlan maszlagra.

Ennyi erővel a Karate kölyök-ből kiindulva kerítésfestéssel szupermegaüberbrutál harcos lehetsz. Megsúgok valamit: nem leszel.

Egy tisztességes harcművészettel azt tanulod meg, hogy kell egy embert 10 másodperc alatt harcképtelenné (extrémebb esetben halottá) tenni, és hogy ezt a tudást, mikor szabad használni.

Magyarul nincsenek negyedórás összevissza ugrálós küzdelmek. Ezeket hagyjuk meg a kaszkadőröknek. A filmvásznon.