Senna a modern 2000-2024 közötti években is a legjobb lett volna ?

Ha a Schumacher-korszakban versenyez, akkor szerintem mindketten kábé hasonlóan a mezőny fölött lettek volna. Az utóbbi 10-15 évben viszont nem. Felértékelődött a spórolás, hogy a versenyző képes legyen hatékonyan beosztani az erőforrásait, viszonylag jó tempót tartani úgy is, hogy közben kíméli a motort és a gumikat. Senna ehhez képest úgy taposta neki minden egyes körben, mintha a világ sorsa múlna rajta (pedig már akkoriban is rendszeresen elúsztak versenyei ennek a hozzáállásának köszönhetően). Aztán ott vannak az előzési manőverei, melyek sokszor a sportszerűtlenség határán táncoltak (vagy túl is lépték azt), ezeket ma nem néznék el neki úgy, mint akkoriban. Illetve ott van még az is, hogy Senna rettentően rosszul viselte, ha nem érezhette magát a legjobbnak, szóval mondjuk ilyen 35-36 éves kor felett az életkorból fakadó hanyatlást feldolgozni szerintem nagyobb mentális kihívás elé állította volna és az átlaghoz képest nagyobb lett volna a visszaesés teljesítményben.

A leggyorsabb versenyző nem feltétlen a legjobb versenyző. Az is a vezetői tudás része, hogyan kíméld a gumikat úgy, hogy közben nem esik vissza jelentősen a tempód. Az is versenyzői kvalitás, hogy képes legyél uralkodni magadon éles helyzetekben, vagy képes legyél reálisan felmérni, mikor vállalsz szükségtelen kockázatot.

Erre egyébként az egyik legextrémebb példa az F1 történetéből (bár nem hozzá kapcsolódik a kérdés) Gilles Villeneuve. Mindenkinél jobban nyomta neki, mindenkinél gyorsabb volt az akkori mezőnyben, de ezt csak módjával sikerült eredményekre, győzelmekre, bajnoki pontokra váltania, és nem csak az autó hiányosságai miatt. De még ha a nyers vezetői készségeit is nézzük: bár kiemelkedőek voltak, de mégsem annyival felette a mezőnynek, mint amennyivel a tempója. Hanem része volt benne annak is, hogy még korabeli F1-es mércével sem volt szinte semmi veszélyérzete. Nem magát a határt érezte ennyire emberfeletti módon (persze nagyon-nagyon jól érezte), hanem mindenkinél jobban meg merte közelíteni azt. És hát ennek az volt a mellékhatása, hogy időnként túl is lépte. A kortársai őrültnek tartották, senkit nem ért meglepetésként, hogy a karrierje és élete a versenypályán ért véget.