Az oxigénpalack és a serpák segítsége annyira megkönnyíti a Mount Everest megmászását, hogy még akár olyannak is sikerülhetne, aki csak a Fogarasi-havasokat - 2544 m - mászta meg?

Nem tervezek ilyesmit a belátható jövőben, csak érdekel.

Én olyan csúcsokat másztam csak meg mint a Moldoveanu a maga 2544 méterével. A Fogarasi-havasok a kedvenc hegységem, de ennek a magassága elenyésző a Csomolungmához képest.

De azért van tapasztalatom 4000 m-ről, igaz nem túl kellemes tapasztalat, de van:

A legmagasabb pont ahol valaha is jártam az 4000 m felett volt egy kicsivel, de pontosan nem tudni, hogy mennyi volt. Annyi biztos, hogy a 3945 m-en lévő Cruz Loma volt (FELVONÓVAL MENTEM FEL) a legmagasabb nyilvántartott pont ahol jártam, de kicsit magasabbra is baktattam annál.

Ez kifejezetten rossz emlék volt, mert nem voltam akklimatizálódva: 5 órát töltöttem el odafent, 3 óráig semmi bajom nem volt egy kis fülpattogáson kívül, de utána....pár perc alatt (!) úrrá lett rajtam a gyengeség érzése. Ezt máshogy nem tudom megfogalmazni :)

Pedig már majdnem azt hittem, hogy Quito-ban akklimatizálódtam, mert az is 2700 m-en fekszik nagyrészt, de nem.

Olyan volt mintha az erőm bő 80%-a elhagyott volna, minden lépés elég nehézzé vált, és 1 km-ert két óra (!!!) alatt tettem meg, míg odafelé az erőm birtokában ez 34 perc volt. Ez a ruku pichincha felé vezető út volt ez egyébként.

Mire valahogy elszenvedtem a felvonó felső állomásáig már nagyon hisztissé is váltam :D :D "Aaaazonnal le akaroooook menni vagy itt döööglökk mek" - csak ennyit tudtam gondolni akkor :D

Ha rendesen akklimatizálódtam volna, akkor ez elmaradt volna?

A halálzónában ez a gyengeség érzés hatványozottan van jelen még oxigénpalack és serpa segítség mellett is?