Normális az, hogy valaki nem szeret edzésre járni, stresszként éli meg az egészet, de mégis erőlteti, mert bizonyítani akarja, hogy erre is képes? (küzdősport)

Ugyanitt vagyok én is, már magamnak erőltetem az edzésre járást mert nem akarok abban a tudatban élni, hogy feladtam és, hogy ilyen puhány vagyok, hogy abbahagytam. Bár nekem ebbe az is benne van, hogy más sportból 8 évig versenyeztem és mindig bennem volt a versenyszellem, hogy nem adhatom fel, muszáj edzésre járni még ha nem is akarok mert meglesz az eredménye stb... Én úgy döntöttem csinálom még egy évig aztán eldöntöm mi lesz, mert szerintem ha jobban belejövök akkor élvezni fogom.

Sajnos nehéz megmondani, hogy neked mi lenne a legjobb, de ha stresszként éled meg az edzéseket az nem normális.

Aki versenysportoló az pontosan tudja, hogy milyen érzés mikor már stressz az egész és már nem is magadért meg a sport iránti szeretetért csinálod az egészet, hanem az elvárások miatt, de muszáj folytatnod. Na te viszont nem vagy abban a helyzetben, hogy muszáj folytatnod bármi áron. Úgy gondolom egy sport sem ér annyit, hogy tönkre tegyen fizikálisan vagy a te esetedben mentálisan.

Ha nem élvezed és úgy gondolod nem is fogod soha élvezni akar hagyd. Keress egy sportot amit élvezel és hidd el attól, hogy abbahagyod egyáltalán nem leszel puhány.