Én judora járok, és félek a versenyektől. Mit tegyek? Több infó lent⬇

Először is el kell döntened, hogy tényleg akarod e ezt csinálni. Az sem rossz dolog, ha valaki csak hobbi szinten sportol, szóval csak edzésekre jár, de amíg van lehetőség, addig érdemes ezt magasabb szintekre vinni.

Egy sikeres sportoló nagyon jól keres és sok dolgot megkap az eredményes versenyekért. De ez csak a "haszon" oldala a dolognak.

Neked is akarnod kell, vágynod kell a győzelemre és a küzdelemre is. Ha küzdősportot tanulsz, akkor csak be akarod néha bizonyítani, hogy mennyit fejlődtél, nem?

Ezt máshol nem lehet, csak éles meccsen.

A fájdalom és a sérülések viszont hozzátartoznak, a legprofibbakkal is megtörténik elég gyakran. A judoban pedig pláne nincs finomkodás, ott bizony eldobnak, kigáncsolnak és bizony fájni fog, és nem kizárt, hogy megsérülsz.

Ezt vagy elfogadod és megszokod, vagy nem, de akkor nincs értelme versenyekre járnod. Ha elmész úgy, hogy eleve rettegsz (nem az izgalomra gondolok), hogy valami bajod esik, az nagyon sokat ront a teljesítményeden, akkor persze, hogy egyből odavágnak.

Nyilvános versenyen pedig csak magaddal szúrsz ki, ha azon stresszelsz, hogy nem érted a bemondót és igazgatni kell téged. Ha nyersz egy meccset, úgysem fog senkit érdekelni, hogy előtte nem jó helyre álltál be.

Előbb-utóbb pedig úgyis ráállna a füled, mivel nagyjából ugyanazt mondják minden mérkőzés előtt, csak más nevekkel.

Szóval gondold át, hogy hobbiból akarod ezt csinálni, vagy pedig meccseket akarsz nyerni. Mert ha az utóbbi, akkor le kell győznöd a félelmedet és úgy kell nekimenned az ellenfélnek, mint egy pitbull. Félelem nélkül és kíméletlenül. Akkor is, ha közben megsérülsz. Ez csak így megy.

1. Ha romániában laksz, invata putin in romana, nekem sem megy tökéletesen, de egy kicsit muszály...

2. A Judonak ott kellene kezdődnie, hogy megtanulsz esni, nem tudom, mikor én kezdtem, 22 évvel ezelőtt, az első 6 hónap másról nem is szólt, csak az esést tanultuk, így aztán versenyen már teljesen ösztönös volt, hogyan esek.

+ mi nem is sparringgal gyakoroltuk az esést,

Pl állásból előredőlés és tompítás, hátradőlés tompítás.. nem ám szőnyegen...

Mikor már ez ment, pofára ugrás/vetődés, hanyadt vetődés...

Mikor ez is mebt, 1 ember lehajolt előttünk, azt kellett átugrani nekifutásból tigrisbukfencben érkezni a hátunkra és tompítani... ezt eleinte szőnyegen, majd anélkül... mielőtt nem ment tökéletesen ösztönből és bátran az esés, szó nem volt sparringról.