Mi a véleményetek a lovaglásról?

Én személy szerint rettegek a lovaktól így én a lovaglást mindegy milyen szinten nem csinálnám..

30/N

A lovakkal semmi bajom, de felülni egyikre se szeretnék. Sport szempontjából szerintem senki se várjon csodát , a lábakon kívül semmi se fog erősödni. Hobbinak pedig elèg drága mulatság. Uncsimèk jártak , csak a pènzt ettèk jól el is vettèl a kedvüket a lovaglásrol.

(Bocsi aki nem így gondolja,de nekem ez a vèlemènyem)

Szia!

Én 12 éve versenyszerűen lovagolok, szívesen mesélek róla :) Alapvetően egy nagyon klassz sport, igazi felüdülés! Azt mindenképp tudni kell, hogy kire eljutsz egy látványosabb szintre, évek telnek el. Nagyon sok türelem és kitartás szükségeltetik hozzá, mert rendkívül összetett sport. Fontos a jó edző és a jó ló, valamint (sajnos) az anyagi háttér is, mert nem olcsó dologról beszélünk.

Szóval ez egy nagyon jó sport, amatőr versenyzőként nem olyan vészes, de ha profi akarsz lenni, óriási anyagi hátteret kíván :/ Én is azért álltam meg egy szinten, mert egyszerűen nem tudtuk volna tovább fizetni.

Egyébként a közhiedelemmel ellentétben jól átmozgat, gyönyörű hátat és vállakat csinál, erősíti a combizmot. Én nagyon szeretem, nálunk az egész család lovagol(t) valamilyen formában.

A lovak gyonyoruek, maga a lovaglas pedig egy nagyon szep sport.

De en sose tudtam igazi baratsagot kotni a lovakkal. Kozel 4 evig lovagoltam, de hiaba szamitottam viszonylag tehetsegesnek, pl.az ugetesemet nagyon sokan mintaszerunek, nagykonyvbe illonek irtak le, megis nagyon gyakran feltem, plane ha mas lovasok is voltak a kozelemben. A vagta meg egy kesz kinszenvedes volt, szabalyosan rettegtem a nagy sebesseg es a mozgasforma miatt is. Ezenkivul volt, hogy nem tudtam megallitani a lovat es utkoztem egy masik lovassal, volt, hogy kb. 2 masodpercen mult az eletem, mert a lo hirtelen kilott velem es az erkezo auto epphogy le tudott fekezni. Minden alkalommal a gyomorideg kerulgetett terepen is, hiszen ott aztan tenyleg akarmi megtortenhet.

Szamtalan helyen megfordultam, az eg tudja, hany loval es oktatoval dolgoztam mar egyutt. Soha nem mult el a felelmem. Szamomra a lovak csak tavoli csodalatom targyai, illetve ha kell, kitakaritok korulottuk, de nem ulok fel rajuk. Akarmilyen szelid es megbizhato, akkor is egy nalam sokkal erosebb, onallo tudattal rendelkezo leny marad, akinek lehetnek kiszamithatalan huzasai, amik nagyon nagy veszelybe sodorhatnak nemcsak engem, de mas embereket es allatokat is.

Ettol fuggetlenul aki szereti a lovakat, az szeresse. Meg ennyi kudarccal es rossz tapasztalattal a hatam mogott is azt mondom, hogy erdemes kiprobalni a lovaglast, mert aki megtalalja veluk a kozos hangot, az nagyon szerencses es olyan ajandekot kap, ami felbecsulhetetlen erteku, varazslatos. Akarmennyire is feltem, sok szep pillanatot okozott nekem, amig lovagolni jartam.

Ui:ez csak az en velemenyem, amit ugy gondolom, kulturalt formaban kozoltem. Tehat nem kerek beszologatast, egyebeket.

Én írtam, hogy rettegek a lovaktól.

Olyan 4-5 éves lehettem amikor apukám elvitt egy állatkertbe ahol lehetett lovagolni. Akkor ég nem féltem tőlük, és szerettem volna én is lovagolni mint sokan mások. Vagy megérezte rajtam, hogy azért ott volt az a gyerekfélelem, vagy valami felingerelte az állatot, mert minden ok nélkül a vállamba harapott. Apum tartott a karjában, és a ló csak megharapott. Na azóta képtelen vagyok 3 lépésnél közelebb menni a lovakhoz. Nem is erőltetem a dolgot. Szépek, de nekem csak tisztes távolságból.