A sportolók miért néznek le mindenkit?

Hát, kérlek, sok embernek van egy életcélja, amit ha elér, arra büszke, és aki nem volt képes azt elérni, azt lenézni.

A tesitanárodnál ez a sport, lehet, hogy két számot nem tud összeadni, de legalább igényes a testére... Aki meg nem az, az egy sz..r alak.

Majd az életben rájössz, mennyi hasonló van. Az emberek mennyire szeretik utálni azokat, akik nem osztják az értékrendjüket, vagy nem is tudják osztani, mert az milyen jó érzés, hogy te különbnek tarthatok magad másoknál.

Sok ember pl. arra büszke, hogy fehér a bőre, és lenéz mindekit, aki cigány vagy arab vagy fekete, de a zsidókat is hozzácsapja, mert miért is ne?

Megint másnak diploma-fétise van, és a nem diplomásokat nézi semminek.

Van, aki azokat nézi le, akiknek nincs műkörmük, műcsöcsük, és nem 15 cm-es cipőben tipeknek

Van, aki a kocsijára vág fel, és ha a másiké nincs minimum 200 lovas, akkor hülye lúzernek gondolja.

Más azzal kérkedik, milyen lakása van, mennyi pénze, és mélyen lenézi a nyomorgót, aki biztosan a saját hibájából lett ágrószakadt.

Stb., stb, lehetnek még sorolni.

Tornatanárnál ez szokott lenni, rajztanárnál aki szépen rajzol, énekórán a kórustagok, meg a hangszeren játszók, technikán akik otthon a motorjukat bütykölik...

Viszont mindegyik értékelni fogja, hogy ha látják rajtad, hogy nem eleve feladva mész oda, pajzsként tartva magad előtt a nagy hasad, a fals hangod, az ügyetlen kezed, az "én ehhez úgyis hülye vagyok" mentalitást.

A tornatanár különösen értékeli azt, ha valaki küzd. Ha látszik rajta, hogy tényleg odateszi magát, ha izzad, liheg, taknya-nyála egybefolyik.

Neked rosszul esik, hogy a tornateremben nem ismernek el, mert mittudomén, versmondásban, meg biológiában vagy jó. Most döntsd el szépen, hogy megéri-e neked, hogy megküzdj a tornatanár elismeréséért és küzdesz érte, vagy pedig figyelmen kívül hagyod és nem foglalkozol vele.

Egyébként jobban jársz, ha küzdesz. Kövér gyerek voltam én is világéletemben, most is túlsúlyos vagyok, de futok, cselgáncsozok. 38 évesen tigrisbukfencezek, kézenállok, hátrabukfencből kiszúrok, cigánykerekezek, úgy talicskázok, hogy a lábam nem is fogja senki (csak én szorítom lábbal a csípőjét). Megcsinálom a hidat, fejenállásból is lemegyek, hanyattfekvésből talpra ugrok (kipup)... szerinted tudtam ezeket gyerekkoromban? Több fekvőtámaszt nyomok, mint kajakozó tizenéves unokaöcsém.

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.