A capoeirában van erre szabály? Van csak angolás, csak benguelás, csak regionalos mozdulat? Van olyan mozdulat amit csak egy bizonyos fajta játékban szabad használni és a másikban nem?

Kedves kérdező!

Nagyon jó kérdésed van, talán ezek azok a kérdések, amik egy capoeirában elmélyülni kívánó, de még tanulmányai elején járó, jóravaló tanítvány agyában mindenképp megfordulnak. Annyi harcművészeti modell vesz körül minket, amiket szigorú szabályok közé vannak foglalva, hogy akaratunkon kívül a capoeirát is egy ilyen rendszerként akarjuk látni. Ez azonban - ha jobban belegondolunk - nem lehetséges.

Ha már csak a játékfelfogásra gondolunk, ami az improvizáció szabadságát adja nekünk, pusztán keretelveket kapunk a mozdulatok végrehajtására. Ez az egyik amit fontos megértenünk.

A másik az, hogy mindenki a saját capoeiráját játssza. Ez alatt azt értem, hogy rengeteg csoport létezik ma már a világon, akik kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak egymás között. Lehet egy mozdulat ugyanúgy van kivitelezve, mint Nálatok, de ott teljesen más a neve. Vagy még a végrehajtás is picit más. Lehet az egyik csoport kitalált egy új mozdulatot, vagy úgy vallják csak regionalt játszanak. A csoportok ezek miatt a különbségek miatt nagyon tudnak fújni a másikra, próbára tehetik egymást játék során, de ha ezeken a különbségeken felülemelkedünk, és képesek vagyunk megfigyelni másokat, akkor rájövünk, hogy egy dolog akkor is közös bennünk - a capoeira szeretete. Ha erre a szintre jutunk, akkor másokkal is tudunk játszani, mindegy honnan jött. :)

A harmadik dolog a játék típusokra vonatkozik. Az angola a regionaltól teljesen elkülöníthető játék, nem érdemes túl sok átfedést találni a regionallal, habár a kifejlesztésben nagyban összefüggnek kétség kívül. A csoport, amihez tartozom (ABADÁ-Capoeira) Mestre Bimba örökségét ápolja, a regional legtöbb játék típusát gyakoroljuk, de legalábbis megismerjük az idő folyamán (egyelőre sao bento grande, benguela, santa maria, jogo de iuna, jogo de amazonas). Mestre Bimba a regional stílust 1932-ben kezdte az akadémiájában oktatni, azóta eltelt jó pár év, és ahogy annak idején Mestre Bimba is felismerte, hogy változnia kell a capoeirának, mert változik a világ is, azóta a mai napig változásban és fejlődésben van a capoeira. Változik az emberek mentalitása, környezet, elvárások és ami a legcsodálatosabb, a capoeirát is még mindig lehet egyre jobban fejleszteni, kísérletezni vele. Kevés harcművészet ennyire rugalmas.

Ez a rugalmasság érvényes a csoportokra. Lehet két csoport ugyanúgy játszik regionalból mondjuk sao bento grande-t de mégis a szemednek más. Lehet gyorsabban játszanak, lehet, hogy lassabban, több akrobatikával, mintha iuna lenne, de mégis ez az, amit ők sao bentonak neveznek. Senzala csoport egy ütemre rengeteg dolgot játszik, szinte nem tudod megmondani, hogy az ütemre benguela, sao bento vagy iuna játék folyik... Náluk ennyire nem megkötött. Érdemes pár videón keresztül megnézni, hogy melyik csoport hogy játszik egy játék típust.

Negyedik dolog, amire konkrétan rákérdeztél, hogy kicsit rendet tegyünk a típusok között. A benguela a regionalhoz tartozik, ami azoknak a játéktípusoknak/ütemeknek a gyűjtőneve, amit Mestre Bimba tanított. Sao Bento Grande, Benguela, Iuna, Idalina, Cavalaria, Amazonas, Santa Maria. Ezek alkotják a regionalt. A játékoknak manapság nincsenek technikai megkötései, én úgy értelmezem, hogy pusztán keretelvek vannak. Oszd a játéktered 3 magassági szintre! Fent, középen(felsőtest magasság), és lent. A benguelán kívül majdnem minden regional mozoghat az összes szinten, ettől lesz változatos a játék, a szabályok attól függnek, hogy mi a játék célja. Sao bento - harc - eszerint válogatod a mozgásod. Iuna - szépséget kifejező akrobatikus játék - itt is rajtad múlik hogy végzed, mindenesetre itt nem kontakton van a hangsúly, hanem a kivitelezésen és a harmónián, de ez is lehet harcosabb, ha valaki elereszti magát.

Benguela. Mestre Bimba idejében teljesen más volt, lassú sao bentonak lehetett mondani. Manapság ha ezt kimondod, akkor egy lassú játék jut eszünkbe - angolához hasonlóan lassú - de mégsem az. A benguela az a játék, amit a két alsó szinten kell játszani, fent szinte nem is. A technikai megkötés is hasonló - lassú, földhöz közeli mozdulatok egymással harmonizáló kivitelezése, tehát nem rúgod arcon hirtelen a másikat, csak mert a helyzet engedi - ezt nevezhetjük a játék dekarakterizálásának. Olyan magaviselet, mozdulathasználat, ami ezeknek a keretelveknek ellent mond. Minden mozdulatnak van olyan formája, amit az adott játékban alkalmazni tudsz, csak tudnod kell, hogy mi a játék célja. Harc, harmónia, szépség, ravaszság...

Talán az angolára mondhatom, hogy szigorúbb. Nem véletlen, hogy a csoportok az angolát egy bizonyos fejlettségi szint felett játsszák, komolyabb megértést kíván, hogy jól játszd. Az angolánál törekedünk a hagyományok megtartásán, bár ez is fejlődik, ebben nincsenek korszakalkotó újítások. Ha háklisok akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy a technikakészlet is, a régen játszott angola eszközkészlete (tehát kisebb mint a regionalé, amibe Bimba rengeteg elemet emelt át más harcművészetekből).

Hogy minek ennyi ritmus? Mert ahogy írtam, minden játék másra összpontosít, ettől válik a gondolkodásod és eszközfelhasználásod egyre kreatívvá, egyre szabadabbá, a játékmegértésed pedig mélyebbé. A jó capoeirás nyitott szemmel és szívvel jár, olyan mint a kaméleon. Változik a világ színeivel, egyre több színben tud pompázni, de legbelül ugyanúgy zöld marad, ahogy te is megtartod a saját csoportod értékeit magadban, bárkivel, bárhol is játszol, bárkivel veszel fel egy neked teljesen idegen ritmust.

Lehet, hogy vannak csoportok, ahol háklisabbak a technikafelhasználásra és vannak szabályok erre... de ez nem annyira jellemző. Ami szabványnak tekinthető, a capoeirásnak öt ponton érhet földhöz a teste: kezek, lábak, fej. A capoeira szabadnak tűnik, de a technikákon túl hosszú ideig kell tanulni, hogy meg is értsük. Adj időt magadnak és nézz körül. Még a kérdéseiddel a tanáromnál is teszek egy karikát, pont jókor kérdeztél, most lesz workshop, jön két professor is(Prof. Estácio, Macaco Preto) majd bedobom. :) De ezekről hosszasan lehetne filozofálni és beszélgetni. :) Ami mondjuk nekem személy szerint tetszene is. Most sajnos a teljesség igénye nélkül tudtam válaszolni, de remélem ezek is tudtak segíteni valamennyire. Megkérdezhetem, hogy te gyakorló vagy-e és ha igen, melyik csoportot képviseled?

Szívesen. :)

A sao bento grande a harcról szól, bár igaz, lehet több sebességben és durvasággal játszani, de a harciasság itt kap nagyobb hangsúlyt. A benguela a mi csoportunknál a lassú, alacsonyabb, földhöz közeli mozgásáról ismerhető fel, alkalmanként fent nem is mozognak a játékosok, mint a sao bento grande-ban. A lényege, hogy minél technikásabban, egymással harmóniában mozogjanak a játékosok, állandó akció-reakcióban. Itt is lehet harciasabbnak lenni, de ez annyira nem jellemző erre a játék típusra. Kicsit hasonlít a miudinho-ra, csak ott ha jól tudom szekvenciák vannak és a játék sebessége is gyorsabb.

Jó kérdés. :) Azért gondolom, hogy gyakorló vagy, mert egy külső szemlélő már azt a rendszert sem képes átlátni, vagy csak nagyon nehezen, hogy vannak különböző ritmusok, amik játék típusokat jelölnek. Az tud jól kérdezni, aki tud is valamit. :)

A santa maria igen, borotvakéses játok volt, a mi csoportunkban egy apanha laranja nevű játékot játszunk rá(mi csak santa mariának hívjuk a játékot is, de nem tudom h ez így máshol is megállja-e a helyét), amikor a berimbau csörgőjét, a caxixit a földre rakjuk(pénz híján:D), azt pedig szájjal fel kell vennie az ügyesebb játékosnak. Azonban amikor fel akarja venni, egyik lába sem lehet a földön. :)

A Iuna igen a mesterek játéka, nálunk az első tanítói (graduado-i) övtől lehet játszani, kék övtől.

Az Amazonas-t jeles alkalmakkor játsszák nálunk is, és nagyon vicces egyébként. :) Bimba a Brazil esőerdők állatainak akart tisztelegni ezzel a kis játékkal, tulajdonképpen a capoeira mozdulatokat is tudják állatokkal azonosítani. Ebben a játékban a kórus és az ének helyett állathangokat utánoznak az emberek, a körben pedig állatok mozdulatait és vérmérsékletét használva utánozzák őket és 'harcolnak'.

Igazad van, minden capoeira játék alapja a ravaszság. Azonban ahol a többi dolog kicsit jobban háttérbe szorul, az az angola. Bár a mozgás rongybabáéhoz hasonlít és hanyagnak tűnik, ez azonban mind álca. Ott magadtól találhatod ki fent vagy lent, lassan vagy nagyon gyorsan mozogsz, a lényeg, hogy csapdába csald a másikat. Belefér az is, hogy sebesültnek mutasd magad, sőt gyakran saját rúgásokat is csempésznek bele a játékosok. Nehéz az angola lényegét megfogni és alkalmazni, nálunk például instrutor(lila öv) szinttől játsszuk.

A dekarakterizálás az az, amikor egy adott játékban nem megfelelő magatartást tanúsítasz vagy olyan technikákat. Pl.: benguela játék alatt, ami lassú földhöz közeli harmónikus játék, rúgsz egy armada com martello-t. Egyszerűen amiről érzed, hogy nem is illik oda.

Sokszor utazom más városba edzeni a tanárommal, és sok időm van beszélgetni vele, egyrészt onnan tudom, másrészt ezeket edzéseken is igyekszik elmondani, harmadrészt pedig sok dolognak megpróbáltam magam is utána járni. :)

Üdv!

Én azt gondolom, hogy semelyik harcművészetben nincsenek szabályok. Illetve a sérülésmentes gyakorlás miatt meg igen, biztonsági szabályok vannak. Egyébként minden harcművészetben fontos a szabadság és a kreativitás, legalábbis értelmes és működőképes edzést így kapunk. Szvsz. :)