A sakk egy ideig szórakoztató, de aztán elég unalmas, nem?

Nem. Persze az olyan embernek, aki nem ért hozzá, csak a szábályokat ismeri valamennyire (en passant szabály és a sáncolás pontos feltételei teljesen sötétek a számára, plusz kettővel akar kezdeni), annak elhiszem, hogy unalmas.

ezt a hülye kérdést...nekem pl. a főzés unalmas, pedig sokaknak hobbija,most írjak ki egy kérdést, hogy a főzés a világ legunalmasabb dolga, nem? De.

A sakk az elején is full unalom

A sakk az háború a két fél között. Aztán persze lehet barátkozni, meg előtte is... Olyan bonyolult hogy el sem tudod képzelni. Ez a küzdelem hihetetlenül izgalmas szerintem. De hogy ki mennyire vevő erre, az tapasztalataim szerint jellem kérdése, mint ajátékfilozófia is, amit az elején írtam, nem mindenki így fogja fel. A sakkstílusodban minden tulajdonságod és képességed megjelenik. A szép az egészben, hogy ezeket lehet alakítani és szelektálni.

Az izgalmat a tervek, gondolatok létrehozása és azok kivitelezése adja, miközben a másikat eltaposod, mint egy csótányt. Nekem mindegy, hogy élőben, vagy interneten.

Ez csak az én játékfilozófiám, jobb teljesítményre sarkall. Az ellenséget el kell taposni. A lehető legminőségibb módon. Ha meg engem, akkor ha nem az én sakkvakságom miatt veszítek, elismerem, hogy jobb volt. Kielemzem és találkozunk legközelebb. Ez így működik. Azonnal túl kell rajta lépni! Ami még a csótányos dolgot illeti. Ezt a játékfelfogást általában nem így szokás megfogalmazni, de gondolom értetted a lényeget. Hasonlóan gondolkodik Karpov, vagy amíg élt, Fischer. De pl Mihail Tal, barátságos légkörre törekedett és az örömet és izgalmat a sakk egy másik "része" adta meg neki.

A csótány eltaposása nem az ellenfél leminősítése vagy lebecsülése, a félreértések elkerülése végett. Csak egy példa a folyamatra.