Veletek előfordult már, hogy elértetek egy kitűzött célt és utána nem tudtátok hogyan tovább?

Ilyenkor azt lehet tenni, hogy elgondolkozol azon vajon egy múlandó világban érdemes-e úgy létezni, hogy állandóan fizikai, materialista típusú célokat kergetesz.

És ha elgondolkodtál, akkor már lesz lehetőség tovább haladni esetleg értelmes irányba is.

Bocsánat, nem mindig írok kellőképpen kedvesen és lágyan így állandóan az ostoba egótokba (<- na ugye hogy nem fogalmazok eléggé lágyan!) ütköztök és hisztiztek ahelyett hogy a lényeget megértenétek..

A lényeg: ember ember vagy, magasabb célokra hivatott.

Apró, valójában jelentéktelen célok kergetésével SOHA sem leszel elégedett, boldog stb. Tök jó hogy mindig vannak céljaid, munka, fogyás, fantasztikus. Csak éppen a lényed, a szellemed ezeknél sokkal többre vágyik. Bocs, nem én tehetek erről, de ez van.

"Viszont itt már nem érzek magamban akkora késztetést, mint eddig."

- Késztetést mi iránt? Egyszerűen nem értem a problémát.

Ha valami már nem annyira érdekel, hagyod a fenébe, belekezdesz másba.

Aztán akár kereshetsz valamilyen felsőbbrendű célt is, de mutasson valaki nekem olyan hívőt, aki egész nap otthon ül, és nézi a falat.

Nem tudom, ki mondta, de nagyon igaz:

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra,

mert lefelé vezet annak minden útja."

Elnézést, ha esetleg nem pontosan idéztem. Amikor elérsz valamit, pihenj meg a csúcson. Minél nehezebb volt a célhoz vezető út, annál nagyobb öröm odaérni, ezt, gondolom észrevetted már. Jutalmazd meg magad azzal, hogy hagyod egy kicsit átérezni ezt a boldogságot. Soraidból két dolog derül ki: tevékeny, de fiatal ember vagy. Ha tevékeny vagy, megtalálod a céljaidat mindig, minden körülmények között. Az pedig, hogy fiatal vagy, azt jelenti, hogy még nem ismered magadat eléggé, így a céljaid sem mindig méltók hozzád.

Örülj, hogy ilyen vagy, mert rengetegen vannak széles e világon, akik csak élnek bele a semmibe, isteni segítségre, karmára, vagy holmi vonzás törvényére várva. Gyakorolj. Mindig menj végig, bármilyen pitiáner cél sikerült is éppen választanod. Ezek is erősítik a magadba vetett hitedet, és edzettséget adnak a nagyobb célok felé törekvő utadra, míg ha valamit nem csinálsz végig, lehangoltságot és kishitűséget eredményez.

Hogy akérdésedre válaszoljak, koromból kifolyólag számtalanszor éreztem már, hogy nem tudtam, merre tovább. Ez azért is van, mert mint ahogy az adrenalinlöket elmúltával egyfajta fásultság következik, a feladatról való leválás is ilyen átmeneti deprimáltsághoz vezet. Ettől nem kell megijedni, természetes velejárója a harcnak. Nyugi, megtalálod a célodat megint, és belendülsz megint.

És a végére egy is off:

Ki nem állhatom a bosszúállós akciófilmeket. Van ugye a főhős, aki jogos (vagy annak vélt) felháborodásában elindul leszámolni a rendszerint 300x-os túlerővel rendelkező alvilági figurával. Ezernyi veszélyen átverekedve magát, mindent bevetve, emberfeletti erőfeszítések árán eléri a célját. és vége van a filnek. Oké. Happy and. Vagy mégsem? Bennem mindig felmerül a kérdés, hogy ezek után ugyan mi az rézveretes tökéhez kezd az életével? Ott van fiatalon, ereje teljében, de ezek után milyen méltó feladatot találhat még?