36 évesen elképzelhető, hogy már lefelé áldozik a csillagom?

Abszolút rossz oldalról közelíted meg a dolgot. Mert miért is van itt a "vég"? Olyasmiben akarsz egy szinten lenni fiatal 18 évesekkel, ami már nem a tiéd. De amiben te vagy jobb náluk, az semmi? Hiszen hol van az ő tapasztalatuk, tudásuk a tiédtől? Ha az edzőjük vagy, akkor jókora szakmai tudással rendelkezel, amit átadhatsz nekik. Plusz mekkora gyakorlat tapasztalattal rendelkezhetsz a versenyzéssel kapcsolatban! A "tejfölösszájú" kezdőknek sokat segíthetsz. Ha nem nyavalyogsz, hanem megrázod magad és bizony itt az ideje ..... komoly felnőtté válni:)

Még valami. Én is beleestem abba a hibába, hogy azon nyafogtam, te jó ég megint egy újabb jele annak, hogy öregedtem!!! Aztán rájöttem, ha nem kapok észbe, így fog eltelni az egész életem, ami valljuk be, nagy hülyeség volna. (80 évesen a fenekemet verném a földhöz, ha 40 lehetnék, nem?)

Örülj annak, ami most szép az életedben! Ne mondd, hogy nincs ilyen, mert még én is találtam, lásd fent:):)

A saját tapasztalatomat írom le, ami valószínűleg nem egybevethető egy élsportoló helyzetével, de talán lehet valamennyire hasznos.

Szóval én a futást nyomom így 47 évesen is, és jobb vagyok, mint valaha. Heti 70 km-t is lefutok, ebből sokat hegynek fel. Vártam-vártam valami leépülést, romlást, fájdalmat, de csak nem jött semmi. Most már nem is várom. Sőt, évről-évre javulnak az eredményeim, ami 2-3 éve még kihívás volt, ma már rutin. A Margitszigeten futottam korábban négy köröket, és 10 emberből átlag 9-et lehagytam. De egyébként egyáltalán nem viselne meg, ha ketten vagy még többen hagynának le. Nem ezért csinálom, nem foglalkozok vele, én természetesnek veszem az életkorral járó változásokat, még ha nem is igazán tapasztaltam meg eddig más téren se (azon túl, hogy a hajam kissé őszül). A viszonylag intenzív sportot nem könnyű a munkával összeegyeztetni, ezért a legtöbb ember az egyetemista kora vége felé sajnos le is áll, aminek nagy ára van, mert a mozgás létszükséglet. Én nem álltam le, a munkahelyi korlátozások ellenére is futottam. Ma már nem korlátoznak, elfogadták egy ilyen hóbortként, aminek azért nem kis ára van, mert nem tartanak elég megbízhatónak, amiért lelépek futni. De ez se érdekel, én meghoztam ezt az áldozatot, és annyit futok, amennyit kívánatosnak tartok, és mindezt nem sötétben meg hajnalban.

Szerintem a lényeg, hogy meg kell találnod egy új egyensúlyt, tudnod kell, hogy neked a mozgás mennyire fontos, mit ér meg, kit/mit áldozol fel érte, mi a célod vele, miért csinálod. A célnak inkább a jó erőnlét és az egészség folyamatos fenntartása legyen, ne a világbajnoki eredmények megközelítése. A 36 egyébként a legszebb férfikor minden téren, de én így 47 évesen se panaszkodik. Ne számolgasd az éveket, ne foglalkozz ezzel a hanyatlással, akkor észre se veszed, ha egyáltalán van is.