36 évesen elképzelhető, hogy már lefelé áldozik a csillagom?

Na meg a az eddigi 6-10 órás napi sort helyett akkor menjek át nagypapába, aztán szépen egy ebéd utáni kényelmes sétával elintézve éls kész?

Hát ... nagyon rossz érzés, meg kell hagyni, ugyan akkor meg bizony egyre nehezebben bírom, ez tény, na meg főleg a szívem fáj, szorít nagyon egy ilyen aktív 6-8 órás sport után. Furcsa egy helyzet ez akkor. Majd kíváncsi vagyok a sportorvos mit mond, de hát nehéz lesz megszokni az biztos.

De van munkám, csak én mindig úgy voltam, hogy a sport mindenek előtt, azaz hajlamos voltam félre tenni a dolgokat és először az edzés aztán utána bármi más. na azért oké, nyilván jobban kondiban vagyok még így is minta legtöbb fiatal, csak akkor is vacak érzés.

Munlám lenne bőven, nem az a gond, hanem az, hogy azzal eztnem tudom egyensúlyozni, minél többet dolgozom, annál több sport kellene.

Ááá ez tiszta dili, remélem majd idővel megszokom, vagyis nemtom, mert hát ezek szerint itt a vég. Azért mert dolgozok, még nem lesz se a kondim olyan amilyet én szeretek se semmi nem lesz a régi.

Az agond, hog ymost meg 16-18 évesekkel együtt edzek sokat, és nagyon xar érzés látni, hogy ők lazán bírják a 30 km-es távokat meg utána még ami van, én meg bizony kifulladok, vagyis végigcsinálom összeesésig is, de hát nagyon kész leszek. Szal mégis csak itt a vég, nincs mit szépíteni ezen :-(

Hát látod, nekem semmi se jó .... :-)

Amúgy nem erről van szó. Sportolok, vagyis próbálnám tartani az iramot, és fiatalabb korosztállyal is vannak edzéseim, és nem a nagymama-miniszoknya elvről van szó, hanem mert én vagyok az edzőjük pl , csak tudod aztán meg az a helyzet, hogy a 18 évesek simán lehagynak ill. a bajom csak annyi, hogy én talán nem is bírom már azt amit ők még röhögve bírnak. Nem a lehagyással van a bajom, hanem azzal, hogy nem bírom, sőt leginkább azzal, hogy utána baromi xarul vagyok ...

Sztem azért ennek nem kéne így lennie, hát 50 évesen is lehetne aktívan sportolni, de kardiológia egy kalap semmi, természetesen még ha olyankor megyek amikor szédelgek és nagyon szorít a szívem, akkor se mutat ki semmit, azaz tök jól vagyok szerintük, csak hát ne esnék össze, akár csak úgy simán is akár egy komolyabb futás után is, valahogy ez nem fér a képbe, de hát ezt meg úgyse hiszi el senki rólam ...

Nehéz egy ügy, élehet h fel kéne kötnöm magam, itt a vég sztem. Sőt már annyira durva, hogy az eddigiekben megszokott egész napi sportolás (sokszor éjjelig) helyett most már kidőlok 6-7-kor este, és ez nagyon durva. Hát hiába, van akinek 65 évesen, nekem 36 évesen jött el a vég.