India miért nincs sehol, ha az olimpiát nézzük?

Mert meditálnak, programoznak, meg örülnek ha ételre van pénzük, nem hogy sportolni.

Brit gyarmat volt, örültek hogy eltakarodtak a britek vissza a saját hazájukba. Szerinted, most ők mennyire akartak a leigázójukhoz menni megizzadni?

Az olimpiai mozgalom alapvetően a nyugati kultúrához kötődik, azok a sportágakat intézményesítették, amelyeket az európai országokban műveltek szívesen.

Ezeknek a modern sportágaknak a kialakulása pedig elsősorban az európai arisztokrácia életmódjához köthető, népszerűséget pedig akkor szereztek, amikor

az ipari forradalomnak köszönhetően a megnövekedett szabadidő eltöltésének kedvelt módja lett a sportolás és a sportesemények látogatása a polgárság és

a munkásság körében.

Az olimpiai mozgalomnak köszönhetően is formalizálták ezeknek a játékoknak a szabályait, egyesületeket alapították, amelyek feladata a szervezett formában

folyó versengés felügyelete lett. Az előző századfordulón ráadásul - amikor szárnyra kapott az olimpiai mozgalom - az európai gyarmatosítók civilizációs

küldetésüknek is tekintették, hogy rákényszerítsék saját kultúrájukat a meghódított népekre, ami a sportolást is érintette.

India eddig a gyeplabdában volt a legsikeresebb az olimpiákon, a szubkontinensnyi országban pedig a krikett a legnépszerűbb sport, de pechjükre az nem olimpiai

sportág. A hagyományos indiai játékok mellett sokan űznek olyan sportágakat is, amelyeket a britek honosítottak meg, ez az oka annak, hogy a nemzeti sportnak

számító lövészet és íjászat közül a legtöbben olyan klasszikusan brit játékokban kvalifikálják magukat, mint a tollaslabda és a tenisz.

Nem segíti azonban az indiai sport helyzetét, hogy még a jobb iskolákban sem megfelelőek a sportlétesítmények, és hetente csupán egyszer tartanak tornaórát,

azaz a gyerekeknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy elkezdjenek sportolni. Akik mégis sportolásra adják a fejüket, sem az államtól, sem a magánszektortól

nem számíthatnak túl sok támogatásra, így szinte semmi esélyük a tehetségeknek arra, hogy sikereket érjenek el.

Nincsenek hozzászokva a versengéshez

Az indiai sportolók sikertelenségében az is fontos tényező, hogy India soha nem használta az olimpiákat politikai céljainak elérésére. A gyarmatbirodalmak

felbomlása után, a hidegháború időszakában az olimpia a két szemben álló blokk versengésének terepe is volt. A szovjet befolyás alatt álló országok az

olimpián kívánták demonstrálni a szocialista embertípus tökéletességét. A sporthagyományokkal rendelkező kelet-európai országokban az oktatás, a sport

és a szabadidő eltöltésének központosítása kedvezett ezeknek a törekvéseknek, ráadásul a sport egy fontos kitörési pontot is jelentett, az atléták kivételezett

körülmények között élhettek. Ez megfigyelhető volt az Indiával szomszédos Kína esetében is. A hidegháború időszakában azonban India nem tartozott egyik

hatalmi tömbhöz sem, sőt, az el nem kötelezett országok mozgalmának kezdeményezője volt, így a sport nem kapott olyan politikai szerepet, mint például

az egykori NDK-ban.

Ráadásul a hindu kultúrában nincs is olyan hagyománya az versengésnek, mint Európában. A kultúrájuk nyugati szemmel kifejezetten nőiesnek tűnhet, Indiában

a férfi identitásnak is része a zene, a tánc, az étkezés és az erotika, az ország lakosságának negyven százaléka vegetáriánus. A macsóság jelentése is

más Indiában, mint nyugaton: ott az élveteg kultúra ellentéte az aszketizmus, a lemondás, az önmegtartóztatás, amik nem kifejezetten azok az értékek, amelyekre

egy sikeres sportolónak szükségük van.

A hindu fundamentalista mozgalom, a hindutva szerint a túlzottan spirituális, nőies és a kaotikus ország képét a brit gyarmatosítók alakították ki Indiáról.

A hindutva célja, hogy megcáfolja ezeket a sztereotípiákat: erősebb kultúrát, férfiasabb önképet kívánnak kialakítani Indiáról, amihez egyszer talán a

sportot is fel fogják használni.