Mi napjainkban a testnevelésórák célja?
Általános iskolás voltam (a 80-as években), amikor egyik tornatanárom hatására megutáltam a testnevelést. Sőt, nemcsak a tornától, hanem a sporttól is tökéletesen irtózom.
Az órákon ugyanis nagyon gyakran volt szertorna (kötélmászás, gyűrű, korlát, ló, zsámoly, magasugrás...), ahol erősen megmutatkoztak az ügyes és a béna diákok közötti különbségek, én pedig ez utóbbi kategóriába tartoztam. Magas, erős, izmos testalkatú vagyok, nem vagyok nagyon kövér, de soha nem tudtam felmászni a kötélre, a gyűrűn a legegyszerűbb gyakorlatot sem tudtam elvégezni, a korlátra meg már fel sem mentem. A magasugrás is kínkeserves gyakorlás után ment úgy-ahogy. Súlylökésben, izomfejlesztő gyakorlatokban egyébként jó voltam. A tanárom szemében csupán a sportos diákok számítottak embernek, engem folyamatosan megalázott a többiek előtt. Más tárgyakból egyébként mindvégig 5-ös voltam, pár négyessel, az osztály éltanulója voltam. Ezek a megalázások viszont örök nyomot hagytak az életemben...
Nem tudom, mi napjainkban a testnevelés oktatásának a koncepciója. Gyakran hallani arról, hogy a kormány több tornaórát szeretne bevezetni a diákoknak. Kérdés, hogy milyen céllal? Szerintem a testnevelésnek figyelembe kellene vennie a diákok adottságai közti óriási különbségeket, és nem kellene mindenkinek ugyanazt erőltetni, hanem olyan gyakorlatokat végeztetni, amelyben az adott diák jó, és ebből osztályozni. A sportot, a testnevelést meg kellene szerettetni a gyerekekkel, hogy élvezzék a mozgás örömét, megtanulják a sport közösségteremtő szerepét, hogy végül is egészséges, kiegyensúlyozott emberek legyenek.
Ezt mondom én, aki ha meghallja a sporthíreket, rögtön átkapcsol egy másik csatornára...
36/F
válasza:A tesiórák célja ma is ugyanaz.
Cakhogy, kedves kommentelők, testnevelést nem képes 1 pedagógus 30-40 gyereknek tanítani. Lehetetlen. Most komolían gondoljátok? személyre szabott edzés, 30 gyereknek 30 percben, egy tanárral?
Álmodik a nyomor. Az, meg hogy idióta a tesitanár, egyéni szocprobléma. Vannak idióta matektanárok is, meg magyartanárok. De én anno jókat röhögtem az osztálytársaimon, hogy szidták a tesitanárt, egy judoedzés után valszeg a pszichiátrián kötöttek volna ki.
Szerintem meg az a helyzet, hogy az iskolai testnevelés valós célja inkább az, hogy legyen meg a heti 1-2 óra lájtos mozgás a kölköknek. Mert az egészséges életre, testedzés szeretetére való nevelés NEM A TESITANÁR feladata, HANEM A SZÜLŐKÉ. És itt leginkább a példamutatás fontosságára gondolok. A gyerekeim szinte mindig azt látják, hogy edzek, elhozom az oviból a lányaimat, nem shoppingolni megyek, nem passzolom le őket másokhoz, hogy a tv, vagy videójáték elött butuljanak, hanem elhozom őket az edzésre. feltalálják ott magukat :D
néha még be is állnak, tigrisbukfencezni, vagy utánozzák azt, amit mi csinálunk. Úgy, hogy senki nem kényszeríti őket.
Na szerintem ez az attitűd a testnevelés célja. De nem a tesitanárokon múlik, hanem a szülőkön. Nekem is volt F@sz tesitanárom, de rajtam sose talált fogást. És ezt annak köszönhetem, hogy a családban szinte mindenki sportolt, és tőlem is elvárták. Heti 5ször jártam edzésre, emellett a tesiora csak laza átmozgatás volt.
"És ezt annak köszönhetem, hogy a családban szinte mindenki sportolt, és tőlem is elvárták. Heti 5ször jártam edzésre, emellett a tesiora csak laza átmozgatás volt."
Neked akkor privát szerencséd volt. Nem hiszem, hogy bűn az, ha valaki egyébként nem ügyes, nem ruganyos és kissé félszeg. Főleg, ha más területeken kiválóan teljesít. Azzal egyetértek, hogy a testnevelés valódi célja a gyerekek egészséges életre nevelése lenne, de ehhez nem értem, mi szükség van szabályosan végrehajtott szertorna gyakorlatokra. A futással, gimnasztikával, felülésekkel meg a fekvőtámaszokkal (alkatomból fakadóan) semmi bajom nem volt illetve lenne.
figyu, tesi órán MOZOGNI KELL és a tanárt akk is tiszteletben kell tartani, mert ő jobban tudja mit csinál
azért a tanárok nagyrésze normális.
am sztem a mozgás az egyik legkiválúbb dolog sokkal jobb mint gépezni vagy tévézni.
jólenne ha 1-2 tesi óürával több lenne hetente
"figyu, tesi órán MOZOGNI KELL "
Persze, ezt itt senki sem vitatja, még én sem. De nem mindegy, mit, és milyen módon... :)
válasza:Hát nálunk két tesi van egy héten, ami szerintem nem elég. Egyrészt azért mivel az első pár héten "gyakoroltuk" a futást, aztán utána meg fussad le 12 perc alatt az 5 és fél kört. Nekem ez 16 perc alatt sikerült, és kettes lett, pedig mindent beleadtam és nem is gyalogoltam. Futás végén szóvátettem hogy nem lehetne teljesítményre osztályozni? De nem kaptam semmi választ... Most röpizünk, ami szintén nem megy mindenkinek, mivel van aki nem tud pontosan labdát ütni meg ilyenek...
Amúgy nem vagyok dagadt, se semmi ilyen, rendszeresen bicózok a suliba, és mivel gyakran indulok későn mindig sietek, ami már tavaly év végén meglátszott a lábizmaimon. Leginkább azt utálom ebben a rendszerben, hogy mindenkit ugyanúgy kezelnek, ami hülyeség, mivel mindenkinek mások az adottságai, amiről a diákok nem tehetnek igazán. 16/F
válasza:"Neked akkor privát szerencséd volt. Nem hiszem, hogy bűn az, ha valaki egyébként nem ügyes, nem ruganyos és kissé félszeg"
Na ebben pont nincs igazad. Semmi köze a szerencsének ehhez. Apám kerékpáros volt, anyám többszörös bajnok kézilabdázó. Szal eleinte ezeket erőltették, de tök béna voltam bennük, gömbérzékem egy nagy nulla. Ezután szertornáztam, azt nagyon szerettem, de azt abba kellett hagynom, és ezután sírtam ki anyáméknál, hogy én karatézni akarok. úgy kötöttem ki a judónál, mert összekevertük a ruhákat :D ezt imádtam csinálni, pedig az edzőnk jóval keményebb volt velünk, mint akármelyik tesitanárom.
De nem voltam ügyesebb, ruganyosabb a többieknél. Azzá váltam. Kemény munkával. Ha kikaptam a versenyen, montam apámnak, hogy sokkal erősebb volt a másik. Apám erre azt felele, azért, mert valszeg többet edzett. Erre én is mindent beleadtam edzésen. Azt is mondta apám, tegyem azt amit az edző mond. És azt tettem. Érdekes módon nem is szemétkedett velem a mester. Soha.
Sokat köszönhetek a sportnak, a versenyzésnek. lényegében ez csiszolta a személyiségemet olyanná, amilyen. És én nagyon jól érzem magam a bőrömben. És szerintem ezzel így van a családom is.
Máshol való teljesítéshez meg annyit fűznék hozzá, hogy anno az egyetemet is úgy fogtam fel, mintha minden vizsgaidőszak egy verseny lenne, és jól teljesítettem ott is.
Szóval, nem az a bűn, ha valaki ügyetlen, kevésbé ruganyos, vagy keveset tud. Az a bűn, ha hagyja (hagyják a szülei) hogy ilyen maradjon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!