Pánik az edzőteremben - abszolút kezdőként hogyan álljak neki a dolgoknak?

Életemben először elmentem terembe (bérlettel - nagyon hosszútávú bérlettel, amit valószínűleg az ilyen palimadaraknak találtak ki), tök izgatott voltam, na most minden más lesz, sportos leszek, fitt leszek, nyárra megszerzem a bícsbádit, aztán amikor szembesültem az a) gépekkel, amiken ugyan van ábra, de olyan tökfej vagyok, hogy nem annyira értem őket, b) a gyönyörű, izmos, feszes mindenkit, c) fogalmam sincs arról, hogy milyen terv alapján kellene dolgoznom, inkább csak felpattantam a futópadra kocogni meg a szobabiciklire tekerni, aztán egy óra múlva elsunnyogtam haza.

Sajnos személyi edzőre tényleg nincs pénzem, ami leginkább aggaszt, az az, hogy teljesen hülyének fogok tűnni, koncepció nélkül szerencsétlenkedve, noha tudom, hogy mindenki kezdte valahol, és én még nem is vagyok különösebben puhány vagy dagi, de mégis olyan szégyent érzek, de nem akarom feladni, csinálni akarom.

Akik már régóta, rutinosan mozognak, van egyáltalán bármi gondolatotok az ilyen mazsolákról, vagy tényleg csak a saját dolgotokkal vagytok elfoglalva? Mazsolák, ti hogy vészelitek át az első időszakot?