Miért van az, hogy egyes emberek teljesen elutasítanak mindenféle testmozgást?

Nagyon jó kérdés,nem olyan régen írtam ki ezzel kapcsolatban egyet én is. Csak én a másik szemszögből.

Itt is leírom szivesen én miért küzdök az ellen,hogy ne ördögtől valóként gondoljak a sportra.

Én úgy nőttem fel, hogy a közvetlen környezetemben senki nem sportolt, így nekem is kimerült az iskolai testnevelés órákban. Gimiben, amikor jobban elkezdett érdekelni az alakom, a külsőm, akkor megszállottan diétázni és sportolni kezdtem,aminek egy jó kis étkezési zavar,valamint a helytelenül kivitelezett gyakorlatoktól sérülés lett az eredménye.

Nagyon nehezen találok vissza az egészséges étkezéshez és a rendszeres sporthoz. Mindig attól félek, hogy visszacsúszok ebbe az időszakba.

De igyekszem.

Csak gondoltam leírom, hogy sokszor,mint a legtöbb dolognak, ennek is lelki okai lehetnek, nem pusztán lustaság.

Igen, valószínűleg az agyam negatív érzelmekez társít hozzá, ezen kell dolgoznom.

Sport+diéta=utálom a testem, változtatni kell rajta.

Ezt fogom dekódolni arra,hogy sport+egészséges, kiegyensúlyozott étkezés=önszeretet.

Valószínűleg összetettek az okok.

Elég gyakori a gyerekkori rossz tapasztalat a sporttal kapcsolatban. Akár egy rossz testnevelő tanár, akár egy rossz edző elronthatja nagyon hosszú időre a sporthoz való hozzáállást.

Az is lehet, hogy valaki túl nagy intenzitással kezd neki a mozgásnak, és sérülést, erős izomlázat tapasztal. Hát ki a fenének kell ez, inkább hagyjuk a fenébe az egészet.

A fokozatosan felépített terhelés nem fog gyors eredményt hozni. Fegyelmezetten, türelmesen, kitartóan kell csinálni az edzéseket, hogy majd egyszer eredménye legyen. Sokaknak nincs türelmük ehhez, mert azonnali látványos eredményt akarnak. "Nem ér ez semmit, hagyjuk a fenébe".

Van aki az időhiányra panaszkodik. Az a helyzet, hogy tényleg adódhat olyan élethelyzet, amikor a sport nagyon hátra kerül a fontossági sorrendben.

Hallottam már olyat is, hogy valaki nem mer elmenni az uszodába/edzőterembe/kondiparkba, mert attól szorong, hogy mit fognak gondolni róla a sporttársak. (Dagadt vagyok/béna vagyok/semmi izom nincs rajtam/ki fognak röhögni)

Képzeld, engem egy orvos tiltott el a sportolástól. Megsérült a térdem. 10 éves versenysportoló voltam. Közölte az orvos, hogy 18 éves koromig SEMMIT sem sportolhatok. Ha nekem ilyet mondott, valószínűleg másnak is mondott hasonlót. Mi nem nyugodtunk ebbe bele anyukámmal, még 2 orvost megkérdeztünk. A másik 2 doki azt mondta, hogy hálistennek sportolok, abba ne hagyjam.

Vannak krónikus betegségek, pl.szív-és érrendszeri megbetegedések, ahol tényleg óvatosan kell kezelni a sportolást. A kardiológus nem feltétlenül ért a sporthoz, így biztos ami biztos alapon teljesen letiltja a pácienst minden terhelésről. A páciens meg ráfogja, hogy hát az orvos mondta, hogy nem szabad.