Miért számít, hogyan érkezik le a kezem a földre, amikor esek?

Azért számít, mert azzal a kézzel tompítasz a szőnyegen. De éles helyzetben egy dobásból sokszor nem is lesz időd tompítani, úgyhogy inkább azt érdemes megtanulni, hogy gördülj mindig oldalra (legalábbis én inkább erre figyelek).

Elvileg az a helyes, ha a térdek kiegyenesednek a dobás végére, hiszen ez is segít befejezni a dobást.

A tompítás működése összetett, több tényezős folyamat.

1. Ahogy esel lefelé, és érkezés előtt erősen rávágsz a tatamira, az valamennyit elvesz a zuhanás lendületéből. Persze viszonylag keveset, ez fizika, egy kézzel nem állítasz meg egy gyorsvonatot...

2. A tompító kéz megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy ne ragadjon a tested alá.

3. A leszegett fej, kéz, a kar, az oldalad, a combod oldala az esés oldalán, a talpad a másik oldalon garantálják, hogy a fej ne érjen le, és a lendület (az erő) a lehető legnagyobb felületen oszoljon el, így csökkentve a sérülés esélyét.

4. A végtagokra úgy hatnak az erők, hogy a csukló, a könyék, az alkar csontja, a felkar ne törjön, a váll ne ficamodjon ki.

5. A tompításhoz, már amikor tényleg odavágsz nyújtott karral, szükséges a törzs izmainak a megfeszítése (az erőteljes lecsapáshoz stabilizálnod kell a törzsed). Ez segít a belső szerveket megvédeni.

Amikor csak hanyagul kidobod a kezed oldalra, akkor ezekből a hatásokból veszítesz. Gyanítom, hogy a kézfejed (anatómiailag a kézközépcsontjaidat) nem fogod olyan erővel odaverni a tatamihoz, mintha szabályosan tompítanál. Sérülékenyebb részeddel tompítasz, mintha tenyérrel csinálnád, ez az álmoskönyvek szerint nem jelent jót. Nem is feszíted meg a törzsed, ergo a belső szerveidet sem véded annyira, amennyire lehetne. Esélyes, hogy a karod is messzebb kerül a törzsedtől, mint az ideális lenne.

A kezdők a dobások gyakorlásakor általában sokáig nem tudnak egy nagy ívű, lendületes, erőteljes dobást összehozni, uke inkább csak lefolyik a tori oldalán. Itt még el lehet lenni hanyag eséstechnikával, de hasznosabb lenne, ha helyesen rögzülne a mozdulat, hogy amikor tényleg komolyan dobnak meg, akkor tényleg hatékonyan tompíts! És itt nem arra gondolok, hogy az edződ, vagy egy magasabb öves szebben dob meg, mert valószínűleg ők jobban irányítják az esésedet - egy jó dobásból könnyebb jól esni. Viszont küzdelem közben már nem feltétlen rád fog vigyázni az ellenfeled...

A lábmunkáról. Az edzésen a lépést, a befordulást gyakoroljuk sokszor, de a dobás a húzásból lesz. Részben az egyensúlyvesztést megteremtő húzásból (tolásból), részint a testdobásoknál a forgó mozgást megindító húzásból.

A testdobás akkor történik meg "könnyedén", ha a fizika neked dolgozik. Ehhez annyi kell, hogy a te súlypontod az ellenfél alatt legyen, így aztán amikor ő már dől (lásd: egyensúlyvesztés), akkor már csak átesik rajtad. Csípődobásnál a csípődön. Ha a súlypontod nincs a másik alatt, akkor neked kéne felemelni a magasba a másikat, hogy aztán onnan ledobd. Hát, egyszerűbb inkább alámenni. Tehát beforduláskor alámegyünk.

Utána viszont el kell szakítani a partnert a talajtól, hogy csípőre vegyük és a kart fogó kézzel keresztbe húzva megindítsuk a csípő körül. Itt a lényeg a kart fogó kéz húzásában van, ettől lesz a ledobás, nem attól, hogy felvetted a hátadra, csípődre a másikat. De amíg a földön van, hiába húzod. Az elszakítást nagyban megkönnyíti a lábak kinyújtása, ezzel felpattintod a levegőbe, és onnantól te döntöd el, hogy hova és hogyan dobod. Tehát alapesetben beforduláskor rogyasztunk, kiemeléshez egyenesítünk.

Vannak persze további dobások, ahol nem te emeled a másikat, hanem éppen hogy lerántod (süllyesztett váll, és az összes ... otoshi, az összes sutemi waza) magadon át.