15 évesen túl késő elkezdeni sakkozni?

A sakk pont nem egy olyan sport, ami korhoz lenne kötve. Persze, helyzeti előnyben van az, aki mondjuk 5 évesen kezdi, hiszen hozzád képest 10 év előnyben van. (Ami persze azért nem igaz, mert a kisgyerekek még nem képesek olyan összetett gondolkodásra, mint az idősebbek, szóval ez nem azt jelenti, hogy te 25 évesen leszel olyan, mint ezek a gyerekek 15 éves korukban, de azért nah. Később fogod azt a szintet elérni, amit ők korábban.)

De 15 évesen még nem vagy öreg. Én 40 vagyok, 2 éve kezdtem, és célom, hogy mester legyek. De ha mégsem, akkor is egy jó játék, és egy remek agytorna.

#6-nak meg a gondolatmenete kicsit sántít. A világelitbe az ovis korban kezdők 99,9%-a sem fog soha bekerülni. De attól, hogy valaki 15 évesen kezdi, az nem sokat ront az esélyein. És nem csak a világelit létezik. Nem lehet mindenki Lékó Péter, vagy Kaszparov. Nincs kizárva persze az sem, de sokmillió sakkozó közül mondjuk egy 30-as elit körbe bekerülni mindenki számára a közel lehetetlen kategória.

De ettől még simán lehet mester. Vagy akár nagymester is. Vagy ha egyik sem, simán csak egy eredményes NB1-es játékos. Vagy valamelyik sakk-oldalon egy menő arc. Vagy egy híres sakk-streamer. Hiszen a 21. században élünk, a tartalomkészítés is egy jelentős tömegeket érdeklő téma. Sok sakk-streamer van (és most nem azokra gondolok, akik bikiniben vonaglanak, miközben lépnek egy 1.A3-at), és többségük azért nem a világelit része. Kedvenc hazai sakk-videósom Haszon Dávid. (A SióSakk Yt csatorna készítője.) Nem rég nyerte el a meseri címet. Ő maga is azt vallja, hogy soha nem fog a szupernagymesterek közelébe kerülni. Ennek ellenére egy szimpatikus figura, remek sakkedző, és nem hiszem, hogy bármi miatt szégyenkeznie kéne.

De a nemzetközileg ismert tartalomkészítők között ott van még pl. Antonio Radić, avagy Agadmator, aki szintén elég híres videós, holott "csak" mesterjelölt. Vagy Robert Hess. Ő ugyan nagymester, de inkább sakk-kommentátorként ismert, és amúgy nem valószínű, hogy valaha világbajnok lesz. Vagy Mike Klein 2300-zal, aki a Chesskid arca úgymond. Aztán a teljesség kedvéért ott vannak a Botez-lányok, Rudolf Anna, Cramling, Levy Rozman, Eric Hansen, Eric Rosen, Nelson Lopez, és még elég hosszú a sor. Egyikük sincs a szupernagymesterek közelében, sőt, van, amelyikük a mesteri szintet is épp, hogy súrolja, de mégis sikeresnek minősülnek, ismertek, és tudnak érvényesülni.

De ha másért nem, tényleg már azért is érdemes sakkozni, mert egy jó játék, szórakoztató időtöltés, és nagyon jól karbantartja az agyat.

Hadd mondjam el, hogy én meg regebben focista akartam lenni. Aztán a "karrierem" abból állt, hogy szereztem egyetlen edzésgólt. Hát... nem egy Lionel Messi. De nem gondolom cseppet sem kudarcnak. Eleve: legalább megpróbáltam. És jól éreztem magam, sok emlékkel gazdagodtam, és legalább sportoltam. (Azóta a hosszútávfutás lett a nagy kedvenc, vár az is amatőr szinten. De úgy vagyok vele, hogy miért ne? Szeretem, jót tesz az egészségemnek, már ez nyereség. Soha nem leszek olimpikon, de azt mondom, az embernek nem szabad csak végletekben gondolkodnia.)

Egyébként ha gondolod, az említett Haszon Dáviddal (SióSakk) vedd fel a kapcsolatot, tényleg tehetséges sakkedző, és biztos szívesen ad tanácsot abban, hogy hogy indulj el. Sőt, ha netán közel laksz hozzá, meg van rá anyagi forrásod, még az is lehet, hogy foglalkozna veled.