Mi lehet a Sportpszichológiai oka az alábbi jelenségnek?

Nem sportpszichológiai, csak egyszerű pszichológiai. Egyes dolgokat azért akarunk, illetve élvezünk csinálni, mert a szervezetünk dopamint termel, és ez ad plusz kedvet a dologhoz. Van egy "prediction" fázis, hogy mekkora élvezetet remélsz, illetve egy megvalósulás fázis, hogy mekkora maga az élvezet/jutalom.

Ha ez mondjuk egy olyan dolog, ami nem igényel nagy energiabefektetést, és nagyon élvezed (egy finom étel elfogyasztása, film/sorozat nézése, stb.), akkor azzal kapcsolatban könnyen motivált leszel, mivel több dopamint termelsz, mert az agyad reméli, hogy valószínűleg élvezni fogod, és kicsi a befetetett energia igénye.

Egy nehéz dolognak viszont sokkal nehezebb nekiállni, mert kevesebb dopamin termelődik a prediction szakaszban, kevésbé vágyakozol iránta. Edzés közben viszont ismét dopamint termelsz, így közben, és utána is azt érzed, hogy élvez(t)ed. Az edzés annyiban érdekes dolog, hogy itt nem is feltétlenül csupán az elért eredmény miatt, hanem maga a sportolás, fizikai megterhelés miatt is termelődik dopamin.

Érdekes, hogy nehéz dolgok esetén ez egy öngerjesztő dolog is tud lenni. Ha a jutalomközpontban nagyobb a jutalmazás mértéke, mint amennyit előre reméltél (ami nehéz dolgoknál általában alacsonyabb), akkor az aktuális jutalmazás lesz a magasabb élvezeti pont, míg mondjuk egy süti megevésekor a prediction szakaszban sokszor több dopamin termelődik, mint az elfogyasztáskor (a remélt jutalom magasabb, mint a valós jutalom). Ezért van pl az, amikor nagyon nincs kedved valamihez (pl találkozni ismerősökkel, de inkább pihennél), és átlagosan jól sikerül, azt sokkal jobbnak érzed, mint amikor valami iránt nagyon vágyakozol, és "csak" átlagos lesz. :)

Csak jóllakott voltam, aztán félrebeszéltem. :D:D

Amúgy két "brain hack" is létezik arra, hogy fejleszd azt, hogy mennyire könnyen veszed rá magad valami nehézre, illetve hogy mennyire élvezed az adott dolgot.

Az egyik a "2 minute rule" -> Ez arról szól, hogy ha egy új szokást próbálsz felvenni, akkor sokszor nem az egész dolgot kell megtenned, hanem annak valamekkora részét. (nem feltétlenül 2 percét)

Pl., ha el akarsz kezdeni futni, de meló után azt mondod, hogy "nincs kedvem/időm/energiám", akkor öltözz át, vedd fel a futócipőd, zárd be az ajtót, sétálj 5 percet, és menj haza. Ha van egy nehéz edzésterved, ahol a 4. sorozat, vagy a 35. perc már kínszenvedés, akkor fejezd be korábban. 1-2 hét után kialakul maga a szokás, illetve az, hogy sikerélményed van, és így más lesz az előzetes "dopamin-reakciód". Ráérsz akkor fejlődni, amikor már kialakult a szokásod.

A másik a "dopamine detox". Itt gondolj úgy a dopaminra, mint a koffeinre. Ha fél éven keresztül minden nap megiszol 3 kávét, akkor a végén sokkal kevésbé reagál a szervezeted a koffein hatására. Gyakorlatilag megnő az ingerküszöböd, megváltozik, hogy hogyan reagálsz egy adott dózisra. Ugyanez a helyzet a dopaminnal. Jelölj ki egy napot, ahol megvonod magadtól a magas dopaminreakciójú cselekvéseid (élvezeteid, kvázi "függőségeid", mint pl tv, telefonozás, youtube, játékok, pornó, stb.) egészét, vagy csak egy részét. Lehet ezt radikálisan csinálni: havi 1-2 nap, ahol teljesen elhagyod ezek mindegyikét, vagy lazábban: heti 1-2 nap, ahol 1-2 ilyen szokásodat hagyod el, vagy 1 órányi alacsony dopaminreakciójú munka után jutalmazod magad mondjuk 10 percnyi élvezettel. Ezeken a napokon jobban unni fogod magad, mint egy átlag napon, de utána kisebb dopaminszintek is nagyobb élvezetet -> motivációt fognak kiváltani nálad.

Nem mondom, hogy neked bármelyikre is szükséged lenne. Ha edzés közben élvezed, amit csinálsz, valószínűleg nincs magasan az ingerküszöböd. Talán tényleg csak egy kicsit máshogy kell tekintened az edzésre, és felismerni, hogy nagy valószínűséggel élvezni is fogod. :)