Alkoholista felnőtt kijelentés állandó lakcímről?

A szállásadó kérelmet nyújt be, melyben igazolnia kell, hogy az ingatlanába bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott és a lakást véglegesen, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el. Igazolás lehet például egy lejárt bérleti szerződés. A kérelem benyújtásához mellékelni kell az ingatlan tulajdonjogát igazoló 90 napnál nem régebbi tulajdoni lapot (kérésre a tulajdoni lapot a hivatal is megkéri, de az ezzel kapcsolatos díjakat a kérelmezőnek kell fizetni), valamint két tanú egybehangzó nyilatkozatát arról, hogy az ingatlanba bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott és a lakást véglegesen, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el (pl. minden személyes tárgyát elvitte onnan stb.). Egyik tanú sem lehet a kérelmező hozzátartozója. A fiktiválási eljárás illetékmentes, azaz a kérelmezőnek nem kell érte fizetni, az eljárás ügyintézési határideje pedig 30 nap.

A hatóságnak a tényállás tisztázása során meg kell kísérelnie megtalálni az érintett személyt és tőle is tájékoztatást kérni arról, hogy valóban nem akar-e visszatérni a lakásba. Az érintettet jellemzően postán próbálják megtalálni. Ha valakit kétszer nem veszi át a neki szóló küldeményt, akkor beáll a kézbesítési vélelem, azaz az értesítést kézbesítettnek tekintik akkor is, ha valójában nem ismeri a tartalmát, de az is előfordulhat, hogy ismeretlen címzettként azonosítják.

A tényállás tisztázása utána a hatóság első fokon döntést hoz. Ha a hatóság az érvénytelenítés mellett dönt, akkor azonnal intézkedik arról, hogy a lakcímnyilvántartásban a lakcím mellé „fiktív” jelzés kerüljön. Erről a döntésről az érintettet is értesíteni kell. Ha nem ismert a holléte, akkor a fiktiválásról hirdetményben kell tájékoztatni, azaz ki kell az információt függeszteni a hivatal nyilvánosság számára elérhető részén.

Szerintem ne vedd el tőle az utolsó lehetőséget is, hogy ha akar, talpra álljon. Mondom ezt úgy, hogy rohadtul utálom az alkoholistákat, a semmirekellő embereket.

Ha nincs a házon semmi tulajdonjoga, simán tedd ki a lakásból. Ezt már rég meg kellett volna tenni, 32 évesen egy senkiházi, nem kellett volna eddig tűrni. De ha kijelented a lakásból, végképp a süllyesztőbe kerül. Lakcím nélkül még dolgozni sem veszik majd fel sehova. És akkor aztán onnan tényleg nincs visszaút.

Akinek lakcímkártyája van, azt nem tudod kijelenteni. A rendőr is intézkedhet, hogy köteles vagy beengedni. A zárat is feltörheti, mondván, hogy " elvesztette a kulcsot".

A kényszerkijelentés nem sima ügy. Ügyvédet kell fogadnod.

Aztán meg mivel vélhetően születése óta ott lakik, vagy jogszerűen veletek költözött, nem teheted simán utcára.

Nincs olyan törvény, hogy amikor a gyerek nagykorúvá válik, utcára tehető.

Bíróság, ügyvéd.

Az egy gyakran ismételt alaptétel, hogy "a lakcímbejentés jogot nem keletkeztet". Azaz, az embernek nem lesz joga ott lakni attól, hogy be van jelentve, valamint ugyanúgy joga lesz ott lakni attól, hogy nincs bejelentve.

A lakcímbejelentés nem egy lakáshasználati jogi procedúra, hanem csak a fennálló állapot közlése a hatóságokkal.

A kényszerkijelentés csakis abban az esetben lehetséges, ha az illető nem lakik az adott lakcímen. Ha ott lakik, akkor a lakcímbejelentése jogos. (De nem a lakáshasználata, persze.)

A bejelentés független a lakáshasználat jogosságától, kizárólag az ott lakás tényére szorítkozik.

Természetesen, a szülő elzavarhatja otthonról a felnőtt gyereket. De először a valóságban kell kirakni, csak utána lehet kijelenteni (ha ő nem teszi meg).

Azt nem tudom, mit kellene tenni, mert elég bonyolult a dolog.

Meg kellene kérdezni a település jegyzőjét. Szerintem az járható út, hogy aláíratni, vagy ajánlott levélben átvetetni a kilakoltatandó személlyel egy nyilatkozatot, mi szerint ő a továbbiakban nem lakhat ott a magatartása miatt, aztán ha ez megvan, akkor a jegyzőtől birtokvédelmet kérni. Akkor ő már tudna készíteni olyan határozatot, ami alapján az illetőt ki lehetne lakoltatni.

Az ellen persze nem lehet semmit tenni, hogyha az illető visszamegy. Legfeljebb megfenyegetni, ha van erre megfelelő személy. Vagy személyes tárgyait elzárni (ami nem feltétlenül jogszerű, de működhet).