Bűncselekményt követnék el, ha egy szép kis összeget ajánlanék fel nyomravezetői díjként azoknak, akik nyilvánosságra hoznák napiszar szerkesztők nevét és lakcímét, leginkább Captain Anus-ét?

Ha jól értelmezem, akkor igen, a személyes adatok megszerzése, tárolása az illető hozzájárulása nélkül bűncselekmény. Az erre való való felbujtás is. De gondolom nem azért szeretnéd ezeket a személyes adatokat, hogy otthon abban gyönyörködj, hanem hogy valamiféle önbíráskodásba kezdj, vagy erre másokat felbujts.

Nézzük a dolog jogi oldalát. A napiszar szerkesztői a legtöbb esetben bűncselekményt követnek el. Te erre egy bűncselekménnyel válaszolsz. Ergo ha megvalósul a terved, akkor pont olyan leszel, mint ők, te is bűncselekményt követsz el.

Erkölcsi oldalról nézve így tehát elveszted a alapját annak, hogy bíráskodj.

A napiszar tevékenysége olyan, amilyen. Egy igényt szolgál ki, és úgy látszik ez az igény elég nagy. Megmondom őszintén, én a szórakozásnak ezen formáját a szintem alattinak tartom, az oldal számomra érdekes tartalma nulla. De nem is háborodok fel rajta.

Érdekes, hogy a karmára hivatkozol. A karma nem jelent mást, mint tettet. Minden tettnek vannak következményei. (Nem mindig ugyanaz, mint maga a tett, de sokszor valami hasonlót kap vissza az ember. Pl. aki mindenkivel bunkó, azzal kevesen lesznek kedvesek, kvázi bunkóságot fog visszakapni.) Például ha valaki meztelen képet csinál magáról, annak lehet következménye az, hogy ez illetéktelenek kezébe kerül. Ha valaki pornózik, annak lehet következménye, hogy ez a tény mások számára ismerté válik. Ha valaki részegen fetreng mondjuk egy fesztiválon, akkor ennek lehet következménye az, hogy egy idegen ezt felveszi és a dolog nyilvánosságra kerül. Ha úgy tetszik a napiszar maga a karma. Persze ez nem szerencsés dolog, egy keleti közmondás szerint óvakodni kell attól, hogy a karma eszközévé váljunk.

Az egész úgy van bizonyos oldalról tálalva, hogy az, hogy az oldalra felkerülő illető sérelmét kizárólag az oldal okozza. Pedig valójában az illető is ugyanannyira okozója az egésznek. A neten anonim módon sem írok olyan véleményt, amit a rokonaim, munkatársaim, főnököm, vagy bármilyen épelméjű ember előtt ne mernék felvállalni. (Az, hogy anonim vagyok sok helyen, az nem azért van, mert nem merném névvel, arccal felvállalni a tetteimet egy épelméjű ember előtt, hanem azért, mert elég sok nem igazán épelméjű ember rohangál a világban. Tőlük azért megvédem magam, amennyire tudom.) Olyan képet, videót sem készítek, ami bármilyen módon kompromittálna. Úgy választom meg a barátaimat, hogy egy zárt közösségben elkövetett szándékolatlan hülyeségemmel nem élnek vissza. Nyilvános közösségben meg nem viselkedek úgy, hogy az kompromittáló lehessen, pl. nem iszom magam le a sárga földig, stb… Ha a napiszar hozzáférne a számítógépem teljes tartalmához, minden interneten, vagy offline leírt, kimondott mondatomhoz, minden rólam készült fotóhoz, videóhoz, nem találna olyat, amit érdemes lenne megosztani az oldalon. Ahhoz, hogy valakiről ilyen kép, videó, beszélgetés, miegymás felkerüljön a napiszarra, ahhoz bizony kell a másik fél, aki mindezt lehetővé teszi.

Ha valamiben hibáztam, valami olyan dolgot követtem volna el életemben, amit ma nem tennék, akkor ezt is vállalom. Nem, nem vagyok tökéletes. De ez én voltam, a valóságom része. Igaz, tehát az, hogy más tudomást szerez róla, aligha lehet igaztalan.

Az egész témában mocskos az is, aki felkerül az oldalra, mocskos az is, aki felteszi, mocskos az is, aki nézegeti, és mocskos az is, aki fenyegeti az oldal készítőit. Na jó, lehet, hogy a mocskos kicsit erős jelző, de mindenképpen kultúremberhez méltatlan.

Technikai oldalról meg hát… Sok sikert… Az oldal készítői tudják, hogy sokak mély felháborodással kísérik a munkásságukat. Valószínű kellő szintű védelemmel rendelkeznek. A domaint külföldi oldalon regisztrálták – a regisztrátor az USA-ban van –, a domain tulajdonosainak kiléte nem deríthető ki. De ha okosak voltak, akkor nem is személyesen, hanem ismerős, vagy ismerős ismerősén keresztül lett regisztrálva a domain név. Az oldal IP címe is egy amerikai szerverre mutat. Valószínű az oldalra is proxykon, vagy VPN-eken keresztül töltenek fel tartalmat, így ez is visszakövethetetlen. Gondolom az ismerőseik orrára sem kötik, hogy ők a szerkesztők. Nüansznyi az esélye, de még az is előfordulhat, hogy a napiszar szerkesztője neked személyes ismerősöd és jó barátod, csak nem tudsz róla.

Ha téged ért sérelem, akkor vond le belőle a tanulságokat, ne azt keresd, hogy másvalaki mennyiben felelős azért, hogy sérelem ért, hanem azt keresd, hogy ebben mi volt a te saját felelősséged, mert ezen kell javítani. Ha a környezetedben ért valakit sérelem, akkor az illetőt kell ugyanezen gondolkodásra rávezetni, illetve segíteni abban, hogy ő ettől nem lett rosszabb ember. Nem *ettől* lett rosszabb ember. Ha az zavar, hogy idegeneket ért sérelem, akkor abba is gondolj bele, hogy ebben ők mennyire felelősek. Nem feltétlenül kell annyira sajnálni őket, mint ami ekkora felháborodást okoz benned.

#2: Már gondoltam rá. (De tényleg. Van is témám, el is kezdtem, de ez több időt és energiát igényelne, mint amennyi a rendelkezésemre áll.)

#3: Igen, van bennem némi grafomán jelleg. Vállalom, minek tagadni a nyilvánvalót. Ahogy mondani szoktam, az írók darabokat írnak… Én egészeket. (Bár nem gondolom, hogy 40-50 soros szöveg sok, egy beszélgetés közben is elmond az ember ugyanennyit – kb. két percnyi szöveg ez – bármilyen témáról. Egy újságcikk sem rövidebb. Másik oldalról hidd el, engem ugyanúgy zavar, ha valaki egy tőmondatban, maximum két sorban intéz el egy kérdést, mert sokszor semmi nem derül ki belőle. A legtöbbször az ilyen válasz csak egy vélemény, mindenféle érv, gondolatsor, kifejtés nélkül.)

De nem hiszem, hogy szerény személyemnek kellene lennie a beszélgetés témájának. Felőlem beszélgethetünk rólam is, de nem hiszem, hogy egy idegen, vagy a kérdező számára ez különösebben érdekes téma lenne. Így ajánlom inkább a kérdés témájáról kifejteni a véleményt.