Magyarországon mi indokolja a jelenleg hatályos törvényeket arra vonatkozóan, hogy?

Megtehetsz bármit, ami a támadás elhárításához kell. Ezért utólag nem vonhatnak felelősségre.

Viszont nem lehetsz rögtön ítélő bíróság, ha megtetted a szükséges lépéseket és elmúlt a veszély, az elkövető ártalmatlan és menekülni nem akar vagy arra már képtelen, tovább nem tehetsz vele semmit. Bíróság elé kell állítani, ahol független bíróság majd ítéletet hoz felette és büntetést kap.

Fura egy világ is lenne, ha leszednék valaki fájáról egy szem szilvát, ő meg belém állíthatna ezért egy baltát, mert "magamra vessek".

Garantálni sajnos az igazságszolgáltatáson belül - mivel nem kiszámítható fizikai vagy matematikai műveleteken alapul, hanem hibázni képes emberek ténykedésén - semmit nem lehet.

De azt tudjuk, hogy ha minden úgy megy, ahogy kell, a törvény nem tiltja, hogy valaki megvédje magát egy támadással szemben.

Utána pedig annak érdekében, hogy ez a szabály érvényesüljön is, lenne egy nyomozás, bűnügyi technikussal, orvosszakértővel, mindennel, ami kell majd a rendőrség megállapításai alapján döntene az ügyész, hogy egyáltalán vádat emel-e, majd foglalkozna vele az elsőfokú bíróság, ott a kedves kérdező ügyvédje védhetné a kedves kérdezőt, lehetne kirendelni még szakértőket, akár hazugságvizsgálatot is lehetne kérni és csak aztán születne egy döntés. Ha ennyi ember ennyi munkája után sem azt az eredményt hozná, ami a kedves kérdezőnek megfelelő, lehetne menni másodfokú bírósághoz, ott megint foglalkoznának vele és egyes esetekben akár a Kúriáig is el lehetne jutni, ahol azért már nem kispályás szakemberek dolgoznak. Aki idáig sem ússza meg valahogy ártatlanul, az már jó eséllyel azért sáros egy kicsit.

Tehát körülbelül a törvény, a nyomozás tudományos háttere, az, hogy profi bíróink vannak és a jogorvoslati lehetőségek foghatóak fel valamiféle garanciaként.

Ha valaki ártatlanságának bizonyításához valamilyen cselekményt el kell végezni, akkor azt el is szokták végezni. A bírónak mindegy, hogy elrendeli-e vagy nem, nem ő fizeti, de ha ő megállapítja a bűnösséget, a másodfok meg kideríti, hogy a vádlott ártatlan, akkor az presztízsveszteség a bírónak. Ezért biztos, hogy ha ezen múlik a megfelelő döntés, lesz vizsgálat.

Egyébként is, valaki bűnösségét csak akkor lehet megállapítani, ha teljesen bizonyított a bűnösség, egyébként a vádlott ártatlan. Ez az ún. "in dubio pro reo" elve, amit már minden másodéves joghallgatónak is tudnia kell hajnali kettőkor felköltve is, így szinte kizárt, hogy egy bíróságon ne érvényesüljön.