Pedofilok és gyerekgyilkosok esetében bevezetnétek a halálbüntetést?

Nem, mert általában sem pártolom a halálbüntetést, és az elrettentő erő sem úgy működik. Az elkövető általában nem számol azzal, hogy elkaphatják, mert nagyon kevés bűncselekmény éri meg azt, amit érte lehet kap. Amivel a legtöbb elkövető számol, hogy nem fogják elfogni, így a felderítés hatékonysága a legjobb ellenszer.

Amit viszont mondok, hogy az arányosság elvébe nem fér bele, hogy az emberölésnek és a szexuális erőszaknak ugyanaz legyen a büntetési tétele. Akármekkora is az elrettentő erő.

Az a baj, hogy nagyon fekete-fehéren gondolkozol, azért az ilyesmi árnyaltabb, pláne hogy jogi fogalmakban kell gondolkozni.

A pedofília ahogy írták is, orvosi fogalom, jogilag kiskorúval folytatott szexuális viszonyra gondolsz. Nálunk 14 év a beleegyezési korhatár, de nagyon sok országban 18, ilyen az USA pl. Ahol előfordulhat, hogy a 18 éves lefekszik a 17 éves fiújával/csajával, és máris elkövette az említettet... ha nálunk 18 év lenne a korhatár, akkor az említett párocska 18 éves tagját kivégeztetnéd?

Gyerekgyilkosság - emberölés, kiskorút. Itt is írták, mi van, ha baleset? Kiszalad eléd a takarásból egy kisgyerek, elcsapod - végezzenek ki?

Oké, gondolom a tipikus brutális, aljas, kegyetlen esetekre gondolsz, de rosszul van megfogalmazva a kérdés. De még az olyan esetekben sem tartom jó ötletnek.

Először is, nem a büntetés súlyosságának, hanem a felderítési mutatóknak van köze a bűnözés visszatartásában (és annak se mindig).

Egy bűnöző, pláne ilyen esetekben nem mérlegel. Nem fog azon tűnődni, hogy mi lesz, ha elkapják, hogy a kisgyereket molesztálja (eleve az opció, hogy a kapott x éve alatt a sitten esetleg kiherélik és megerőszakolják a rabtársak, elég visszatartó kéne, hogy legyen, nem?). A gyerekgyilkosságnál pláne nem áll ez fenn, ugye ha hirtelen felindulásból, vagy kóros elmeállapot, stb esetén követi el, pláne nem fog ilyenen agyalni.

Szóval nem lesz kevesebb gyerekerőszakoló és gyerekgyilkos tőle.

Másodszor: az ilyen brutális, gyerekeket érintő bűneseteknél értelemszerűen óriási a népharag (nem véletlen, hogy sokszor felmerül ez a kérdés, és sokan nem csak kivégeznék, meg is kínoznák az illetőt), sokkal nagyobb a nyomás a rendőrökön, hogy hamar előálljanak a tettessel. Nem tudom manapság hogy hat ez a nyomozó szervekre, de régebben jellemző volt (mindenhol), hogy ha nem akadtak időben az elkövető nyomára, hát kerítettek egyet bűnbaknak... mindenesetre ha NAGYON korrektek a bűnüldöző szervek és a mögöttük álló ügyészek és politikai erők is (tegyük fel...), akkor is fennáll a tévedés lehetősége. Volt rá, és máig van rá precedens, hogy ártatlanokat ítéltek el (mindenféle bűncselekménynél) és ez később derült ki - nyilván sok esetben sose derül ki. Na most, nyilván egy ártatlan ember, aki mondjuk "pedofil gyerekgyilkos" címkével leült egy évtizedet, mire kiderült, hogy hoppá, nem ő volt, meglett az igazi, annak már eleve csúnyán el lett tolva az élete, de pláne kínos lenne, ha kivégzése (+ megkínzása, megcsonkítása, ami vérszomjat a NÉPHARAG megkíván) után derülne ki, nem? Mennyi az a "hibaszázalék", amivel tiszta lelkiismerettel halálba küldenél embereket? 100-ból 1 ártatlan? 50-ből 1? Az az egy "belefér"?

Ami személyes vélemény hozzá: nem díjazom a szemet szemért elvet. Ne értsd félre, akarja pátyolgatni a fene a legaljasabb bűnözőket, de úgy vélem, hogy életről-halálról ítélkezni ilyen könnyedén nem kéne, pláne nem a népharagnak... A bűnözőket szerintem el kell különíteni a társadalomtól, EZ a lényeg - azzal se értek egyet, hogy nevetséges idők után szabadjára eresszék az ilyeneket. A tartási körülményekben is a "középút" és "ésszerűség" kéne, hogy érvényesüljön. A börtön ne luxushotel legyen, hanem ténylegesen _büntetés_, de ne is kínzótábor és gulág. Már csak a fegyőrök érdekében sem célszerű az utóbbi.