Tavfütes ügyben: kinek a tulajdona egy 10 emeletes tavfütött epületben a tavfütöberendezes (csövek, kazan, stb. )?

Attól függ, hogy mi áll az alapító okiratban. Ha a közös tulajdon felsorolása között az szere-pel, hogy a „Fűtési felszálló vezetékek a külön illetőségű hőleadó felületekig” akkor a fűtőtest (a radiátor) a lakás tulajdonosáé, az összes többi fűtési berendezés a tulajdonostársak közös tulajdona. A távfűtőművek tulajdonjoga a társasház fűtőberendezésére való rácsatlakozásig terjed, ahol a távfűtőművek tulajdonában álló, az egész ház hőfogyasztását jelző hőmennyi-ségmérő van elhelyezve. Mindegyik tulajdonost a saját tulajdonában lévő berendezés fenntar-tási költsége (karbantartás, felújítás, csere) terheli.

A lakásban lévő radiátorokkal kapcsolatban a közgyűlés csak akkor hozhat bármiféle határo-zatot, ha előzőleg ezeket a radiátorokat közös tulajdonba veszik az alapító okirat módosí-tásával, ami kizárólag az összes tulajdonos beleegyezésével lehetséges.

Fentiekből következik, hogy – amíg a lakások hőleadói közös tulajdonba nem kerülnek az alapító okirat módosításával – a közgyűlés még 100%-os szavazataránnyal sem hozhat érvé-nyes határozatot az ezekre szerelhető folyadéktöltetű (vagy éppen telített gőz töltetű) termo-sztatikus szabályozó szelepekről, valamint a rádió távleolvasású un. költségosztókról. Egyéb-ként ezek a „költségosztók” nem alkalmasak a hőmennyiség mérésére semmilyen mérték-egységben (GJ vagy MWh), nem adnak hiteles adatokat a valós fogyasztásról, ráadásul a kiértékelésük olyan bonyolult, hogy a hőszolgáltatók nem is vállalják; „egy erre szakmailag felkészült cég” végzi el helyettük, „természetesen” külön díjazásért, ami persze nem a hőszolgáltatót, hanem a fogyasztót terheli.