Az örökös gond nélkül megkapja az örökségét, ha az öröklő öngyilkosságot követ el?

Térj észhez! De igenis, van célod, látni az unokádat! Mások mit nem adnának, hogy láthassák az unokájukat, és meghalnak. Előtted az élet, keress valakit magad mellé, hidd el találsz, ha akarsz! Nehogy feladd az életed!!! Tényleg, írj privátot, beszélgessünk, nekem is voltak hasonló gondjaim, én is az akartam lenni, nem egyszer, míg végül beleestem egy hobbiba, és azóta van életcélom. És nekem se gyerekem, se családom, mert 1 testvérem, 2 unokatestvérem volt, mind meghaltak, sőt egyik másodunokatestvéremmel tartottam a kapcsolatot, ő is meghalt. Úgyhogy nagyjából senkim nincs, a szomszéd fiú szokott jönni beszélgetni, segíteni ha kell valamit, úgyhogy én őrá fogok hagyni mindenem. 3 házam van, és elég sok pénzem. Anyáméktól kaptam házat, majd ahogy ők meghltak, az övék öcsémé lett, halála után enyém, egyik unokatestvéremnek nem volt leszármazottja, és ő két unokatestvér között felesbe adta a házát, plusz pénzt, és nekem nem kellett a pénz, másik unokatestvérnek viszont igen, így megegyeztünk, hogy enyém a ház, övé a pénz, meg jutott nekem is egy kevés. És látod van 3 házam, több millióm, és mégis ott tartottam, hogy öngyilkos leszek. Csak aztán hál istennek jött egy ötlet, és azóta annak élek. 50 éves vagyok, jó munkahelyem van, 4 órát dolgozok, havi 120.000-at kapok. Egy 12 m2-es szobát, egy 4 m2-es fürdőt, és egy 6 m2-es konyhát fűtök, fával, amennyi fát itthon lemetszek, fiatalítok, meg minden ház be van ültetve szőlővel, gyümölcsfákkal. Tehát még mindig spórolok, és minek? Hogy ha meghalok, legyen egy gránittömb rajtam, ami 5 millió? Én meg is mondtam, végrendeletembe le is írtam, hogy egy kőkeresztet kérek, a nevemmel, és hogy élt x évet. Aztán a millióimat meg vigye az, aki ilyenkor is gondolt rám, pénteken ha megkértem, hogy segítsen, nem az volt a válasza, hogy dehát ma megyek bulizni, hanem hogy mikor jöjjön, hányra, meg hogy mit akarok. Szegénynek nem jött be az iskola, de az élet annál jobban, szép barátnője van, akit be is mutatott nekem, és ő is nagyon aranyos. A nyáron segítettek gyümölcsöt berakni is, pedig a kislány nem tudja, sőt, a fiú sem, hogy mennyi pénzem van, senki nem tudja. És ő is csak egy házról tud, mert a többit nem mondom el senkinek, csak a végrendeletembe írtam bele, a kissrác akkor is segített, amikor még éltek rokonaim, úgyhogy nem azért csinálta. És nekem mostmár ne jöjjön senki, hogy jajj, hogy vagy apu (mert állítólag van egy lányom, akit nem ismertem el, de gyerektartást fizettem, de nem vettem a nevemre, és mivel egyszer nem láttam 18 éves kora után, addig is vagy 3-szor, így ki is tagadtam) meg nem kell-e segíteni. Én arra hagyok mindent, aki engem segített. És a szomszédot tisztelem-becsülöm, persze ha úgy van, hogy segít valami nagyobbat, mindig adok neki egy kis pénzt, de nem azért csinálja. Mert hólapátolásért nem kap, mégis mindig letolja, levélszedésért megint nem, mégis megcsinálja mindig. Én nem tudom, miért írtam le, talán hogy elolvasd, és gondolj arra, hogy lehet rosszabb a te sorsodnál, mégse kell véget vetni az életednek. Erre mondaná néhai nagyapám, hogy fiam-fiam, te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak játszod magad.

De a kérdésére válaszolva, igen, az örökös gond nélkül megkapja az örökséget, ha az ÖRÖKHAGYÓ öngyilkosságot követ el.