Miért nem akar bírságolni a bírónő, amikor az egyik fél bizonyítottan valótlanságot állít?
Figyelt kérdés
A bírósági idézésen rajta van, hogy az 1952 évi III törvény 120 paragrafusa szerint azt a felet, aki az ügyre vonatkozóan olyan tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, a bíróság pénzbírsággal sújtja.
Ehhez képest hiába kértem a bírónőt, hogy éljen ezzel a jogával, az kerek perec megtagadta, mondván ő ilyenekkel nem foglakozik. Egyértelmű volt a tény, dokumentumokkal támasztottam alá, hogy a másik fél szándékosan vezette félre a hatóságot hamis tényt állítva, tudva hogy az hamis, mégsem akart ezzel foglalkozni a bírónő, pedig fontos lett volna. A bíróság ezzel lovat adott alá, hogy bátran hazudozzon tovább, úgysem lesz annak semmi következménye. Mit tehetek egyáltalán ilyenkor? Tényleg ennyire szabad kezük van a bíróknak?
2013. jan. 9. 18:01
1/2 tomala 
válasza:
válasza:Tényleg. Nem szeretnek ilyesmibe belenyúlni. Ilyenért gyakorlatilag soha nem bírságolnak. A másik fél nyilván fellebbezne emiatt, és a hátuk közepére sem kívánják, hogy a másodfok ezért is a körmükre nézzen.
2/2 anonim 
válasza:
válasza:Ha a hamis tanúzást valóban büntetnék, nem volna szükség ügyvédekre, csak megkérdezné a bíró, hogy hogyan történt az eset.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!