Szokásjogra tudsz konkrét példát mondani?

Ha egy bizonyos időn keresztül egy állapot fennáll, akkor az szabállyá válik akkor is, ha eredetileg nem volt az.

Például, ha elkezded használni a szomszédod parlagon hagyott földjét, ő tudja, de hagyja, eltelik 10 év, akkor a szokásjog alapján jogod van a tulajdonodba venni (telekönyvben nevedre íratni) adásvétel nélül.

"a szokásjog egyfajta íratlan törvény"

Hol van írott törvénybe foglalva, hogy a gyereknek az anyjánál a helye? A valóság mégis azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó többségében az anyánál helyezik el. Ezt bírói gyakorlatnak hívják, vagy köznapi nevén szokásjognak.

A szokásjogra nem igazán szoktak kimondva hivatkozni. Ez inkább egy társadalom vagy közösség legtöbb egyede által ismert és általában elfogadott - ahogy írtad - íratlan törvény, melynek érvényesülését "elvárják".

Ezt nagyon rosszul látod! Mi tiltja, hogy gyakorlatra alapozza a döntést? SEMMI! Pláne, hogy ezt nem is mondja ki. Itt nem a bírói ítélkezés elméleti szabályait feszegetjük, hanem egy gyakorlati kérdést boncolgatunk, ami - ha tetszik, ha nem - létezik. Magyarországon bírói függetlenség van, tehát - természetesen a törvények szabta kereteken belül - szabadon dönthet. A fenti esetben nincsenek megkötések, a jogszabályok főként az extrém körülményeket (az egyik szülő életvitelének különösen negatív hatásai <bár a bírói joggyakorlat sokszor még ezt is figyelmen kívül hagyja!>) veszik figyelembe, így az ítélkezés "szabadsága" jóval nagyobb, mint pl. büntetőügyekben. Így a bírói joggyakorlat - mint irányadó faktor - is nagyobb teret kap.

A bírói jogGYAKORLAT nem azonos a jogÉRTELMEZÉSSEL. Az értelmezés egy egyértelmű, írásos állásfoglalás. A gyakorlat egy íratlan (nincs rá jobb szó) szokásjog.

Jelen esetben nem beszélhetünk arról, hogy a bírók maguk alakítják a gyakorlatot. Ez egy több évtizedre visszamenően létező kialakult "tendencia", amit a többségük elfogadja evidenciaként.

A felsőbb szabályozás nem csak a joggyakorlatot, bármilyen szokásjogot is felülbírálhat az élet bármely területén.

"Mi tiltja, hogy gyakorlatra alapozza a döntést?"

A jogrendszerünk, amelyben a bíró nem alkothat jogot. Ahogyan te is írod, a jogszabályok megadnak egy keretet, amelyen belül választási szabadsága van a bírónak. Nincs a bírói gyakorlathoz kötve. Semmi nem akadályozza meg a bírót abban, hogy amennyiben a törvényes keretek adottak az apának ítélje a gyereket. Ha szokásjog lenne, hogy az anyának ítélik a gyereket, akkor csak az anyának lehetne ítélni. Egy ítéletben soha nem fogsz a bírói gyakorlatra vonatkozó hivatkozást olvasni.

Az utolsó mondatod igaz. A szokásjog és a bírói gyakorlat csak a törvények adta kereteken belül érvényesülhet.

A bírói gyakorlat és a szokásjog továbbra sem ugyanazok. Egyet tudok mindazzal érteni, amit a bírói gyakorlatról írsz, de a bírói gyakorlat sosem lesz szokásjog per definitionem és fordítva. Az ÉRTELMEZÉS meg nem is értem, hogy hogy jön ide.

Ha ráguglizol a definíciókra meglátod. Amúgy ahogy fentebb írtam, már a szavak is kifejezik a különbséget: gyakorlat és jog. Köztük az a legnagyobb különbség, hogy a gyakorlatot vagy betatják vagy nem és nem származnak belőle jogok és kötelességek, a (szokás)jogot viszont be kell tartani, és jogok és kötelességek következnek belőle.