Mit lehet tenni, ha egy kiskorú erkölcsi és értelmi fejlődése veszélyeztetve van?

Ha dulakodást hallotok, az azonnali beavatkozást igényelhet; a rendőrséget kellene megpróbálni felhívni legközelebb. Nem tudom, érvényes-e még a régi "szabály", miszerint addig nem mennek ki, amíg vér nem folyik, de egy próbát megér. Vagy reménykedjünk, hogy Janzi v. valamelyik kollégája észreveszi a kérdést, és felvilágosít a helyzetről. :)

Hosszú távú megoldásként a gyermek védelembe vételét lenne célszerű kezdeményezni a helyi polgármesteri hivatal gyámügyi osztályán, kisebb község esetében a jegyzőnél. /A védelembe vételt mindenképp a jegyző rendeli el, csak az eljárás folyamata lehet más a helyi apparátustól függően./

Javaslom, hogy több szomszéd fogjon össze, így tegyék meg a bejelentést. A hivatalban jegyzőkönyvbe veszik az okokat, amiket mondtok, majd egy tárgyalásra hívják be a feleket: A kezdeményezőket, azaz Titeket; az apát, és talán a kiskorút is. (Elnézést a bizonytalanságért, de én egyetlen alkalommal jártam ezt végig, ami több évvel ezelőtt volt, nem emlékszem minden részletre.)

Lehet, hogy a gyámügyisek kérnek környezettanulmányt is az illetékes családgondozótól, ill. bevonják a gyermekjóléti szolgálatot is. Amennyiben valóban veszélyeztetettnek találják a fiút, e tény súlyosságától függően átmeneti nevelésbe vehetik, esetleg nevelőszülőkhöz is kerülhet; de minimum megtörténik a védelembe vétel. Ez azt jelenti, hogy egy kijelölt családgondozó az érintettekkel együtt gondozási tervet készít egy évre előre, amelyben rögzítik a szülő kötelezettségeit (pl. rendszeres élelmezés, taníttatás, ruháztatás, stb.); továbbá határozatban felhívják a szülő figyelmét arra, hogy ha nem tesz eleget ezirányú kötelezettségeinek, akkor a kiskorú veszélyeztetése miatt megvonhatják a szülői felügyeleti jogát, ill. a kiskorút kiemelik a családból. A szociális gondozó rendszeres időközönként (hetente)kijár a családhoz ellenőrzés céljából, hogy betartják-e az előírtakat. Amennyiben nem, akkor a határozatban foglaltaknak megfelelően járnak el.

Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy nagyon hosszadalmas, igen lassan működik a gépezet...

De sajnos nem tudok jobbat, gyorsabbat, hatékonyabbat.

Talán még közeli rokonokat lehetne keresni, akik magukhoz vehetnék a fiút, de a leírás alapján ennek nem látom reális esélyét, hiszen akkor már eddig is közbeléphettek volna.

Esetleg még a kissrác iskolájában is lehetne próbálkozni - már ha jár egyáltalán - az osztályfőnökénél vagy az ifjúságvédelmisnél. Ők hivatalból is kezdeményezhetnek eljárást, ha szükségesnek látják, pl. a Nevelési Tanácsadóba vagy szakorvoshoz irányíthatják a diákot, s ez a szülőre nézve kötelező.

Mindegyik esetben fennáll, hogy a gyerekek sokszor annyira szégyellik a körülményeiket, vagy annyira ragaszkodnak az érdemtelen szülőhöz is, hogy nem vallják be az igazat, sőt, egyenesen letagadják azt. /A mondás szerint a kismadár sem piszkít a saját fészkébe.../. Ez esetben pszichológus, pszichiáter segíthet; persze oda is el kell járni...

És még egy csavar: Sok szakember azt vallja, hogy még a legrosszabb család is jobb, mint az állami gondozás; ezért tényleg csak akkor emelik ki a családból a gyereket, ha nagyon súlyos a helyzet. Nem akarok állást foglalni ebben, nem is tudnék, mivel minden eset más és más. Mérlegelni kell, hogy hol lenne jobb helye a gyereknek: az alkoholista apánál, ahol veszélyeztetve van; vagy állami gondozásban, ahol elvileg kap enni, stb., de egyéb veszélyek leselkednek rá. - Ezt persze hivatalosan senki nem fogja beismerni; de aki már látott egy-két dokumentumfilmet (pl. a drogozással, vagy az egyik intézetben a 12 - 14 éves kislányok között dívó prostitúcióval kapcsolatban), vagy beszélgetett már valaha "intézetis" gyerekkel, akit nevelői vagy társai vertek / vernek vagy egyéb módon kínoznak (a verbális agressziótól kezdve akár a szexuális bántalmazásig), az valószínűleg elgondolkodik.

Végül még annyit, hogy furcsállom, hogy az önkormányzati lakás a gyerek nevén van, tehát ő a bérlő. Persze ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen, csak szokatlan. Ekkor érdekes lehet, hogy az apa milyen jogcímen tartózkodik a lakásban. Ezt az önkormányzatnál is meg lehet érdeklődni, általában a vagyongazdálkodási osztályon tudnak felvilágosítást adni. Ott egyúttal jelezni lehetne a problémát is, ugyanis az önkormányzat mint tulajdonos felel a bérlőjéért, így joga van közbeavatkozni, pl. felhívni a bérlő figyelmét az együttélés szabályaira, stb. Sajnos e téren sincsenek túl pozitív tapasztalataim: hosszadalmas és eredménytelen csaták ezek, de nálatok hátha mégis történik valami...

Gondolom, ide sem csak azért írtál, mert zavar a zaj vagy a fenyegetőzés, hanem a fiúnak is szeretnétek segíteni. Úgyhogy próbálkozzatok valahol, sok sikert!

Ebben az esetben (mint oly sokszor) az akarat, az elszántság a döntő. Ha a környezet (szomszédok, barátok) tenni AKARNAK valamit, akkor menni fog. A "tenni kéne valamit, de én ugyan nem tanúskodok" hozzáállás az ilyen ügyek halála.

Konkrétra fordítva:

Ki kell csinálni a trógert! Ezt pedig szívós, kitartó hozzáállással kell tenni. A szomszédok jelentsék fel becsületsértésért (ha őket szidja tanúk előtt).

A legfontosabb: Ha azt tapasztalják, hogy a kiskorút bántalmazza, szidalmazza, sanyargatja, azonnal jelenteni kell a rendőrségnek, ugyanis a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény (a kiskorú lelki, szellemi fejlődésének veszélyeztetése is kimeríti a bűncselekményt, nem csak a fizikai bántalmazás)! Ilyenkor pedig tanúskodni KELL! A rendőrség hivatalból gondoskodni fog a kiskorú biztonságos elhelyezéséről.

A közösség tagjainak érettsége a felelősségvállalásban mutatkozik (mutatkozna) meg. A problémát nem csak felismerni kell, hanem tenni a megoldásért (akkor is el kell menni tanúskodni, tárgyalásra, ha ez pillanatnyi kellemetlenségeket, problémákat okoz). A mikroközösségek problémáit a hatóságok önmagukban SOHA nem tudják megoldani a közösség tagjainak tettleges segítsége nélkül.

Ami pedig az "amíg nem fog vér folyni " csúsztatást illeti:

Ez a médiában felkapott és pufogtatott idióta frázis egy hatalmas csúsztatás. Megszámolni sem tudom, hányszor láttam már olyat, hogy apuci elveri anyucit --> anyuci rendőrt hív, feljelent (könnyű testi sértés magánindítványos) --> másnap vagy harmadnap anyuci visszavonja a magánindítványt, mert "jó ember az, csak ha iszik..." meg hasonlók. Ha az ember a rendőri intézkedés alatt (amikor kihívják, és még apuci rosszfiú) lenyomja az apucit, mert agárkodik, meg nekimegy a zsandárnak, akkor a zsaru a jófiú, meg "hála istennek, hogy itt vannak". A magánindítvány után már anyuci is teli szájjal szidja a mocskos, brutális, ÁVÓ-s szemeteket, akik kezet mertek emelni a férjecskéjére. Na ilyenkor legyen okos az asszonyvédő aktivista, vagy akármelyik nagyszájú laikus. Mit tenne két hónap múlva, amikor apuci ismét erősre issza magát, és anyuci megint rendőrt hív. A kívülálló meg csak azt látja, hogy a rendőr sz@rik bele, mert soha nem történik semmi.

Belülről is meg kéne vizsgálni az ilyen eseteket, mielőtt valaki kiabálni kezd.

Ui: Ez nem konkrét személynek szólt, általánosságban értettem a "kiabálókat", Berta nehogy magadra vedd!

Janzi, üdv! :)

Nem veszem magamra, csak nem tudtam pontosan a helyzetet.

De köszönöm a tájékoztatást, egy tündér vagy. :)

Magyarul, szükség esetén kimegy a rendőr intézkedni; az meg már más tészta, hogy utólag ezen a területen is az érzelmek stb. hatására megváltoznak a vélemények... :((

Így van. Kiskorú veszélyeztetése esetén (ha az alá van támasztva a sértett és/vagy tanúk elmondásával, netán külsérelmi nyomokkal) a rendőr hivatalból eljár.

Ha két felnőtt (pl. házas- vagy testvérpár, stb) között megy a csihi-puhi (ha súlyosabb cselekmény nem valósul meg pl. súlyos testi sértés, garázdaság, stb.) akkor a sértett-től függ az intézkedés. Ha ő nem tudja mi legyen, a rendőr nem mondhatja meg.

Hát, úgy látom, mégsem teljesen haszontalan dolog a gyk-n lógni; mindig tanul az ember valamit... :)

És milyen jó, hogy újabban egy rendőr is van a háznál, akire lehet számítani... :)

:)

Nem írom le, ami először eszembe jutott; mert egyrészt nekem semmi bajom Veled, másrészt meg kaptok ti itt épp eleget, ahogy láttam már néhányszor...

Persze, nekem is vannak rendőrökkel kapcsolatos negatív tapasztalataim; de ezeket nem vetítem ki mindenkire, tehát nem általánosítok. Plusz volt már nem egy nagyon pozitív "élményem" is, amikor sikerült nagyon segítőkész zsarukkal összefutnom a valós életben is, nem csak itt.

Úgyhogy szolgálj és védj csak kitartóan! :)