Magánnyugdijban maradók, mi lesz, ha lerokkanok?

Elárulnád, hogy van-e okod a rokkantságtól félni?

Mert mondjuk anyukámnak, aki több, mint 25 éve pedagógus és a stressz egy csúnya lumbágót hozott elő nála, ami akár egy kezdődő gerincsérv jele is lehet, neki van oka ettől tartani, de neked van okod? Vagy csak feleslegesen rettegsz? Ha az utóbbi, akkor sajnálom azokat, akikkel együtt élsz, mert ezt nehéz lehet elviselni.

Ide figyelj, te nagyon bajba jutni akaró idióta! Ha úgy élsz, hogy mindentől rettegsz, akkor gyakorlatilag az utcára se menj ki, mert talán elütnek, de a lakásban se maradj, mert lehet, hogy leomlik a tető hirtelen.

Ne haragudj, de én úgy élem a mindennapjaimat, hogy a mai is lehet az utolsó, de nem gerjesztem magam azzal, hogy baj lesz, többször majdnem ütöttek már el zebrán, zöld gyalogos lámpánál, törhettem volna már számtalanszor csontom, annyit estem, de tudod, én inkább úgy készülök fel a bajra, hogy valamilyen formában tartalékolok, amit nem költök el azonnal, azt mindet félreteszem, és ez mindig így lesz, aztán ha jön a baj, akkor legyen miből. Tudom, mondtad, neked ez kevés, nekem is az lenne, de attól jobb lesz, ha rettegek a bajtól? Tudod, hány "alibi-rokkant" kap rokkantnyugdíjas ellátást, meg igazolványt, amit használhat a rokkant parkolóba, csak mert lefizették az orvost? Állambácsira én semmiben nem óhajtok számítani, mert ésszerűtlen és logikátlan döntéseket hoznak, nem csak most, az elmúlt 20 évben is. A felülvizsgálathoz vagy nincs kapacitás (akkor vegyenek fel több embert, van elég munkanélküli), vagy lusták, de inkább arra lenne szükség, mint a mostani intézkedésekre.

Az viszont részedről (és minden állampolgár részéről) nem megoldás, hogy rettegsz. Ha félsz valamitől, nem koncentrálsz arra, amivel meg tudnád akadályozni, mert az agyad le van foglalva a félelemmel, és észre se veszed a megoldást. Én inkább a megoldások embere vagyok, és talán ezért nem törtem soha csontom és ezért nem ütöttek még el soha, csak mert én figyeltem, az autós nem.