Jogszabályban, szerződésben a kivételkezelésnek mi a szabályos módja?

Eddig úgy tudtam, egy kötelezettséget előíró mondatnak, ha kellenek kivételek is, utalnia kell a kivételekre.

Pl.

"A betartandó határérték: <N>, kivéve, ha ez és ez az eset áll fenn."

Vagy

"A betartandó határérték: <N>, kivéve alábbi eseteket.

<Enyhébb> a határérték, ha <ez az eset> áll fenn.

<Enyhébb> a határérték, ha <emez az eset> forog fenn."

Vagy pl.

"A betartandó határérték: <N>, kivéve, ha más jogszabály kifejezetten enyhébb határértéket definiál."

(Ha máshol szigorúbb határérték van előírva, automatikusan az lesz érvényes, erre utalni se kell.)

De érvényes-e így is a kivétel?

"A betartandó határérték: <N>.

(Külön mondatban:)

A betartandó határérték <enyhébb>, ha <ez és ez az eset> áll fenn."

Mert szerintem ilyenkor a szigorúbb állítás a mértékadó. És egy mondat, ami nem utal egyéb lehetőségre, önmagában egy állítás.

Vagy ez függ attól, hogy a kivételt közlő mondat rögtön a "főmondat" után áll a szövegben, vagy ugyanabban a jogszabályban/szerződésben, de arrébb, esetleg teljesen más jogszabályban?

Utóbbihoz: pl. rendelet szerintem biztosan nem fogalmazhat meg érvényesen enyhébbet, mint törvény, kivéve, ha ezt a törvény kifejezetten megengedi. De olyan van-e, hogy egy tv. előír vmit, nem utal rá, hogy lenne ettől eltérés, miközben másik tv. ugyanarra a tényállásra, vagy annak egy bizonyos leszűkített esetére enyhébb előírást tartalmaz érvényesen? (Jogalkotói felületesség esetén nyilván megfogalmazhat ilyet, de szerintem akkor nem az lesz az érvényes.)