Mi lenne a hatása, ha alkotmányosan a magyar nyelvjárásokat külön nyelvvé nyilvánítaná a kormány?

Amit kérdezel, szerintem teljesen jogos és helyes, és körülbelül az felel meg annak a természetes állapotnak, ahogy az emberiség történelme nagyrészét töltötte kb. az elmúlt tízezer évig.

Két fontos nyoma van ennek:

a mai vdász-gyűjtogetők vidékein sokszor megfigyelhető a nyelvek magas száma. Pápua Új Guineában nemcsak a nyelvek, hanem még hozzájuk rendelhető nyelvcsaládok száma is igen magas, hasonló a helyzet Dél-Amerikában.

A másik fontos jelelgzetességa dialektuskontinuumok léte, vagyis az egyes nyelveknek természetes módon hiányzik a szabványosított változatuk, nyelvjárásaik telejesen fokozatos láncolatán át mennek egymásba. Ilyennek Európában is vannak halvány nyomai: a német, illetve az újlatin nyelvek esetében, amit a helyismerettel nem rendelkező embere tudátából elfed az államhatárok léte és az erőltetett államnyelv-paradigma. A természeti népeknél a dialektuskontinuumok léte sokszor egészen folyékony formájában is megvan, pl. a Nyugati Sivatagi Nylev (Western Desert Language), ami már-már a biológiai ,,gyűrűsfajok'' analaógájára létezik: a ,,láncolat'' szélsőelemei teljesen különálló, kölcsonösen nem érthető nyelvek, de ezek egymásba való átmenete nyelvjásáraik révén teljesen folytatólagos.

Azt is tudjuk, hogy egyes természeti népeknél nemcsak a soknelvűség is megszokott: egy-egy teljesen átlagos ember öt-hat helyi nyelvet is beszél, sőt, a deszanáknál az is megfigyelhető volt, hogy egy-egy ember meg sem tudja mondani, hány nyelvet is tud, annyira természetes közeg volt nekik a soknyelvűség, úgy beléjuk volt ivódva, hogy nem is reflektáltak rá tudatosan, a néprjztudósnak kell azt kérdésekkel kinyomoznia.

Evolúcióbiológialilag, humánetológialilag valószínűleg ez a nyelvek természetes beleágyazódása az emberi kisközösségek és természeti környezetük életébe. Ma ugye ezzel szemben a nyelveket szabványositják, nyelvjárásaikat lemetszik, és a megmaradt, csúnyán betonkeretbe fogott nyelvek száma is lecsökken a kisnyelvek rovására, főleg az állam nélküli népeké, vadnépeké. Ez a fajta fogyatkozási folyamat valószínűleg valamiféle humánetológialailag káros folyamtnak tekinthető: annak megfelelője, ami az Idiocracy jeleneteiban is látható, és elképzelhető, hogy evolúcióbiológia értelemben veszélyei is vannak, kollektív elemebetgségek elterjedéséhez vezethet, aminek meg is figyelhetők a kezdeti jelei. (Populizmusok, lágyfasiszmusok terjedése, társadalmi kettészakadás, szegényellenesség, bohócpolitika, stb.)

A kormánynak e téren azért lenne nehéz dolga, mert bár a nyelvjárások életben tartása, revitalizálása, önelló nyelvet is felérő szinten való ápolása pozitiv folymat lenne, de önmgában véve ez még kevés, még két fontos más folyamatot is el kellene indítani. Az egyik a természeti környezet megóvása lenne, a másik meg a társadalmi kettészakadás begyógyitása. Ez valamiféle régi-új ősközösség, posztmodern kommunizmus megteremtését jelentené, amit egyelőre csak előkésziteni lehet, egyrészt szakemberek képzésével, kuttómunkával, másrészt a demokrácia és a társadalmi igazságosség helyreállitásával.