A gyerekpornó nézéséért jár valami itt Magyarországon vagy mi?

#9-nek:

Vagyis nem szembejön, hanem célirányos keresés után találod meg. XD

Aki keres, talál.

#10-nek:

Részletkérdés a konkrét kor. Nem szabadna mindenféle variálást művelni a korhatárokkal. Vagy elfogadott (engedélyezett), vagy nem.

Tehát szerintem ha jogilag egy 14 éves elmúlt személlyel folytathatsz szexuális kapcsolatot, akkor már miért ne forgathatnál vele pornót is, ha belemegy? Mi ez az álszent képmutatás?

Mi ez az "egyszer igen-másszor nem" h'lyeség?!

#13-nak:

Én meg ajánlom a magadfajta dilettáns nímandoknak ugyanezt!

204. § * (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt ábrázoló pornográf felvételt

a)MEGSZEREZ vagy TART, bűntett miatt egy évtől öt évig,

b) KÍNÁL, ÁTAD vagy HOZZÁFÉRHETŐVÉ TESZ, bűntett miatt két évtől nyolc évig,

c) KÉSZÍT, FORGALOMBA HOZ, azzal KERESKEDIK, illetve ilyen felvételt a NAGY NYILVÁNOSSÁG SZÁMÁRA HOZZÁFÉRHETŐVÉ TESZ, bűntett miatt öt évtől tíz évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

SEGGFEJ.

#15-nek (trollnak):

Nem fogom a kedvedért belinkelni a fél Btk-t, hogy jót röhöghess.

DK-s irta valahol, hogy tudja magarol, hogy o egy psychopata.

Igy nem igazan tudja aterezni, milyen lehet egy 14 evesnek pornoban szerepelni. Lehet, hogy mae testileg full erett, es agyba megy veled tok legalisan, de ez rohadtul nem azonos helyzet azzal, ha a pornhubon is latja mindenki az akciotokat, tobb millios nezettseggel. Sok tini meg szellemileg eretlen, sokat valtozik, mi van, ha 16 eves koraban meggondolna magat, amikor mar tele van a pornojaval a net? Hogy toroltesse? Vagy a karriervalasztasat elkaszalja egy orok eletre egy 14 eves kori porno miatt, nem lehet jogasz pl, ehelyett marad elete vegeig a meki. :)

#18-nak:

Igen, erre jól emlékszel.

És a psychopaták egyik fő jellemzője, hogy egy-egy kérdésre adott válasz megformálásánál a legkevésbé sem befolyásolja őket érzelmi töltés, vagy empátia.

Ha bárki tesz bármit, annak mindig van valamilyen következménye.A cselekvőre nézve ez lehet pozitív, de negatív is. A negatív következményű cselekmények elkerüléséhez vezető magatartást hívjuk felelősség-tudatnak.

Az ilyen jellegű magatartást felülírható döntéseket pedig erkölcsnek, pontosabban ebben az aspektusban erkölcstelenségnek.

És egy 14 éves esetében pedig már el is értünk a neveltetés kérdéséhez.

Én például úgy nevelem a lányom, aki szintén 14!, hogy nem óvom, nem nyalom ki a s'ggét, hanem hagyom bizonyos mértékig, hogy azt tegyen amit akar. Ha tudom hogy ostobaságra készül, akkor előre figyelmeztetem a következményekre, de nem tiltom meg neki. Döntse el. Ha ez valaminek az elvesztésével vagy tönkremenetelével jár, előre figyelmeztetem hogy nem fogom pótolni! Szerintem ez a forma teljes teret hagy az önálló döntéseknek, és a felelősség-tudat kialakulásának. Van alkalma a saját kárán megtapasztalni a hibás döntések súlyát, megtanítja mérlegelni. Születése óta így nevelem. Persze ennek "hátul-ütője" is volt mindig.

A környezete mindig értetlenkedve és megbotránkozva állt az előtt, hogy ha hozott valamilyen döntést mondjuk egy óvodai vagy iskolai kirándulás kapcsán, akkor a pedagógus hiába rohangált hozzám hogy bíráljam felül, és márpedig vegyen részt rajta. Mindig világosan értésükre adtam, hogy a lányomat érintő kérdésekben a döntések meghozatala az övé, ha nem akar valamit, annak minden bizonnyal meg van az oka. Soha ne tudtam megérteni azokat a szülőket, akik szabályosan kényszerítik a gyereket valami "szórakozásra", amit a gyerek nem szeretne.

De kicsit elkanyarodtam a témától.

Ha valaki mindegy hogy hány évesen hoz egy hibás döntést, annak viselnie kell a következményét. Az pedig hogy ezt a következményt hogyan fogja fel, egyéni jellemző. Sajnos a "sajnálat", és a "megbánás" fogalmát is csak logikával tudom megközelíteni. Én soha nem bántam meg semmit, mert minden fontosabb cselekvésem mérlegelés és döntés következménye, így egy esetleges "megbánás" nem lenne más, mint önmagam leh'lyézése. Mivel a kockázatos dolgokat is mérlegelem, és a kockázatot bevállalva cselekszem, így nincs mit megbánnom ha rosszul sül el. Nem a kialakult helyzeten sajnálkozom haszontalan megbánást mímelve, hanem a kedvezőtlen kimenetelhez vezető okot keresem, hogy legközelebb elkerüljem.

Írtad, hogy képtelen vagyok (lényegében) az empátiára. Ebben igazad van.

És mi a helyzet veled? Mármint az én logikám irányában való empátiára?

Mert egy éremnek mindig két oldala van, és te csak az egyiket preferálod a válaszodban!