Benne van bármilyen törvényben, vagy bármilyen szabályban, vagy bármilyen etikai, viselkedéstani könyvben, hogy egy mentális beteggel, vagy egy bűnözővel, aki már letöltötte a büntetését, rosszabbul kell bánni, mint mással?

Mert szerintem pont az ellenkezője van leírva. Hogy sem származási, sem nyelvi, sem vallási, sem szexualitási hovatartozás alapján, sem fogyatékos, vagy mentális beteg embert sem sorolhatnak lejjebb a ranglétrán.

És itt most nem beosztott, és főnök ranglétrára gondolok, hanem sima beosztottak közöttiről.

És az benne van bármilyen törvényben, szabályban, vagy bármilyen etikai, viselkedéstani könyvben, hogy a jómodoron, a tiszteleten, a szabályok betartásán, és az alkalmazkodáson kívül, minden emberrel lelki szexuális kapcsolatot kell létesíteni? Muszáj lelkileg egyesülni vele, hogy elfogadjon, vagy hogy normálisan, a szabályokat betartva, vele egyenrangú félként kezeljen?

Aki nem barátkozik velük olyan mértékben, hogy lelkileg egyesüljenek, azokkal automatikusan megváltozik a látásmódjuk, és nem a jómodorát, és a teljesítményét nézik, hanem hogy kivel mennyire egyesült? Nekik ez az egyesülés számít jómodornak, meg tiszteletnek, meg barátkozásnak? Mert akkor igaz, tényleg nem barátkozok velük ennyire. Csak én hittem azt, hogy barátkozok, de nekik valami lelki szarság kell. Azt tényleg nem csinálom.

Mondjuk én azt hittem, enélkül is létezik kolléga, de úgy látszik egy több száz fős gyárban mindenki mindenkivel egyesül lelkileg, hogy elfogadják egymást. Kemény dolog, erről nem igazán meséltek nekem.

Szerintem egy épelméjű, elfogadó ember enélkül is elfogadja a másikat.