A magyar jog ismeri az "orrtanú" fogalmát?

Igen. Az is egy érzékszerv.

Úgy, ahogyan mondhatja a tanú azt is, hogy a vádlottat a (beszélt) hangja alapján ismerte fel.

Nyilván mérlegel a bíró. Pl. azt is mérlegeli, hogy más is használhat ugyanolyan márkájú parfümöt. A hangja vagy az arcvonásai mégiscsak egyediek egy embernek, a parfümje viszont nem. Szóval nem túl erős bizonyíték, de a semminél több.

"A magyar jog ismeri az "orrtanú" fogalmát?"

Nem ismeri. De szabad bizonyítás van, azaz a bíró azt fogad el bizonyítéknak, amit bizonyító erejűnek gondol.

Pl. felkérhet egy szakértót, hogy tesztelje a tanu "orrbeli" képességeit. És utána bizonyítottnak veheti, hogy jelen volt a bűncselekménykor egy adott parfűmöt használó ember. És ezt beillesztheti a bizonyítékok sorába.

Mint "orrtanú" fogalom nem létezik, de Magyarországon is előfordult már hogy szag alapján sikerült felismerésre bemutatásnál bizonyítani, hogy ki lehetett a személy.

Mondok a tanú által szag alapján történő azonosításhoz hasonló dolgokat, amiket szintén figyelembe vesznek a büntetőeljárás során:

- milyen akcentussal beszélt az illető

- milyen szót használt gyakran (pl. Tecciktudni)

- beszédhibája volt, (dadogott)

- jobb lábára sántított

Szóval van egy pár olyan tulajdonság, ami lehet hogy elsőre jelentéktelennek tűnik, de mégis ettől lesz beazonosítható.

A Be tv. egy adott szakasza még ki is tér egy kicsit a szag alapján történő azonosításra, ha jól emlékszem nem csak technikai odorológia szinten, hanem a bizonyítási cselekményneknél (utóbbiban nem vagyok biztos), de a lényeg a lényeg, hogy a szag ugyanúgy bizonyíték tud lenni.